H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990.2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

zett. Disznót és baromfit tartott csak a telken, kevéske szőlőjén gazdálkodott, és napszámos munkából élt. A lakóház sövényfalú, hosszúágasosszelemenes tetőszerkezetű, nád fedi (Id. TÉKA 1981/1-3.). A disznóól anyaga és szerkezete a házéval egyező. A kerítés szintén sövényfonásos, a kiskapu faragott, vésett kapubálványos. A kiegészítő építményeket másolatban építjük fel. Az utolsó lakóegyüttes a mezővároson belül egy konyári portán álló lakóház és egy deszkás ól. A család helyzete a fent említett dunapataji családéval azonos. Ezt tükrözi a telken lévő szerény épületállomány és a ház berendezése is. A szoba-konyha-kamra alaprajzú ház falazata vályog, ágasfás-szelemenes tetőszerkezetét náddal fedték. 0 1 l iA konyári lakóház alaprajza Az utóbb felsorolt épületek közül valamennyi szabadkéményes, különböző formájú kívülfűtős kemencével a szobában, és oldalpadkával a pitvarban (Id. TÉKA 1981/1-3.). Azokban az esetekben, ahol a telken lévő melléképületek ismertetésére nem tértünk ki részletesen, ezek kiválasztása, véglegesítése még nem történt meg. Végül aküterületi építményeket ismertetjük. A tájegység kiegészül még szélmalommal, valamint az Alföld nagyobb részére jellemző tanyával. A tájegységből kivezető út mentén egy szőlőskerti csőszkunyhó, valamint két, még kiválasztandó "hegyi épület" repre-