H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

A Vágsellyei Tájház utcai homlokzata azaz vályoggal pótolták. A kész házat hígabb pelyvás sárral tapasztották ki és fehérre meszelték. A műemléképület első nagyobb arányú átépítésére 1918-ban került sor. Valószínűleg ekkor alakították át a tetőszerkezetet, s ekkor bontották le az első szoba kemencéjét is; ezt 1979-ben, az épület múzeumi célokra való berendezésekor rekonstruálták. Az épület alaprajzi beosztása nem tér el az e vidéken hagyományos és a századfordulótól kezdve már a középparasztoknál is általánossá váló térelosztástól: az első szoba - konyha - hátsó szoba - kamra mellé egy fedél alá épült még az istálló /esetünkben kettő, külön a szarvasmarha és külön a lovak részére/. Az épület végéhez még félnyeregtetős pajta is csatlakozik, ez azonban szintén rekonstrukció. A ház berendezése a 19. század második felére, valamint a 20. század első felére vonatkozó állapotokat tükrözi. Az udvarról a pitvaron keresztül jutunk az aszimmetrikus, vagyis sarkos elrendezésű első szobába.