H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

Szabadtéri múzeumok a Galántai járásban ( ÔSSR ) A Taksonyi (Galanta-Matúskovo) Tájház Taksony, amelyet az oklevelek 1138-ban említenek először (Villa Toscun), 1971-ig önálló község. 1971-ben a járási székhelyhez, Galántához csatolták. Lakói 1947-ig magyar nemzetiségűek. Ekkor a lakosság nagy részét Magyarországra telepítik, helyettük az Alföldről, Tótkomlósról, szlovákok települnek ide. Az itt látható falumúzeum e két népcsoport lakáskultúráját mutatja be. A műemlékileg védett lakóház ma Taksony legrégibb lakóépülete. Az utcai front festett felirata szerint, amelyet a falumúzeum berendezése alkalmával újítottunk fel, Panyik Ferencné építtette 1874-ben. A vályogfalú, fehérre meszelt ház ollólábas, szelemenes tetőszerkezetét nád fedi. A ház alaprajzi beosztása eltér a környék építkezési stílusától. Az utcára egy ablak tekint, előtte a léckerítéssel lezárt „saroglás" utcai tornácot, valamint az aszimmetrikusan elhelyezkedő ablak mellé, a telek határára épült kis kamrát találjuk. A kis kamrába építették a padlásfeljárót, a fedett utcai tornác alatt helyezték el a kamra és részben az első szoba alatti pince fekvőajtaját. A helyi gyakorlatban a környék építkezésének megfelelően szalagtelkes építkezés volt a jellemző: a telek határára épültek a lakóházak, ezt követték a gazdasági épületek, a kamrák és az istállók. A lakóház ablaka alatt, az utcán voltak a földbe mélyített, gondosan lezárt gabonásvermek. Az itt látható épület alaprajzi elrendezése a környék gyakorlatára nem volt jellemző. A szakirodalom is csak néhány hasonló kiskamrás házat említ Veszprém, Zala, Somogy megyéből. Az utcai tornácot is lezáró hatalmas pillérek közötti „utcaajtón"-belépve a téglával kirakott nyitott tornácra érünk, amelyet minden nagyobb