H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1990 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
vertfalú, pajtája zsilipéit oldalú talpas épület. A múzeumban rekonstruálnunk kell, mert a helyszínen félig lebontott, félig összedőlt állapotban találtunk rá, másik megfelelő istállos pajta után pedig eredménytelenül kutattunk. A telek végében látható másik zselickisfaludi épületünk a gabonáspajta. Hagyományos, talpas, vázas, tapasztott , fonott falú építmény, amelyben szálas gabonát tároltak. Az egész telket mogyoró és gyertyán vesszőből állított ollóskert övezi, amely szennai minták nyomán készül. A kerítésen kívül egy közös kút áll. Ide járnak vízért a faluvégi zug lakói. A kút kávája tölgyfából vájt bodongyűrű. Az agyagos kútüreget csak a földfelszín közelében erősítették meg pár sor téglával. A vizet fahoroggal merítik. A bodonkutak a délnyugati régióban a múlt század közepén még gyakoriak voltak, az 1970-es évekre azonban utolsó példányaik is elpusztultak. A múzeumi bodonkutat egy taranyi szőlőhegyi kút mintájára készítjük el Dráva menti bodon fölhasználásával. Gabonáspajta Zselickisfaludról