H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Az első szobai tüzelőberendezések netszete a konyhai oldalról nyelmesebb "beállást" volt hivatva elősegíteni. Az archaikus tüzelők füstjét helyi kőből boltozott szabadkémény vezette el, melynek fejezete is kőből boltozottan készült. A ház teteje az 1901-es tűzvész alkalmával leégett. Az elpusztult tető két oldalán lekontyolt nyeregtető volt szarufás-torokgerendás fedélszékkel, fenyőzsindely fedéssel. A megújított tetőt már gómbfából ácsolták. A szarufák a fő állásokban a kötőgerendákba csapoltak, a mellékszaruállásoknál váltógerendák közbeiktatásával a fiókgerendákon nyugodtak. Mivel a ház fedése 1901-ben már cseréppel történt, a tető dőlésszöge az átalakítással értelemszerűen nagyobb lett. Az eredeti borított pórfödém az első szobában megmaradt. A nyílászárók közül a két szoba és a pitvar ajtaja valószínűleg eredeti, építéskori: borított bélésű, kettő, illetve négy táblabetétes, barnára festett ajtó vas fogantyúval és rászegezett cbbozzárral. A két szoba északi belső falából ácstokos falitékát bontottunk ki.