H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Mezőcsát, Mátyás u. 35.sz. lakóház alaprajza A XIX. század közepétől megjelenő új lakóépület-típusok közül a legkorábbi az 1850-es években épült tiszatarjáni ház. Ez is vályogfalú, alaprajzilag szobára-konyhára és egy hosszirányú osztással második szobára és kamrára tagolódik, tetőszerkezete pedig már szarufás-torokgerendás. Az 1870-es években épült mezőkövesdi nagygazdaház és az 1886ban épült mezöcsáti kisnemesi lakóépület alaprajzi elrendezése megegyezik : szoba-konyha-szoba-kamra beosztásúak, mindkettő vályogból épült, tetőszerkezetük szarufás-torokgerendás. A két épület közül, bár fiatalabb, de típusában a mezőcsáti tekinthető az előképnek, melynek a mezőkövesdi nagygazdaház már a parasztstílusok jegyében átfogalmazott változata . A tájegység középpontjául a Nemesbikkről áttelepítésre kerülő községháza szolgál. Az épület már a U. József-féle térképfelvételeken is felismerhető, így joggal feltételezhetjük, hogy a XVIH. század végén már állt. Fala ennek is vályogból készült. Az aranymetszés arányainak megfelelő, középen kiugratott bejárati homlokzatáról az épület kereszttengelyében lévő középfolyosó nyílik, amelynek két oldalán egy-egy tel-