H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1989 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

ros használt.) "A kötőanyag egyértelműen magas illit és montmorillonit tartalmú, következésképpen nagy plaszticitású, nagy nyers kötőképességű (tehát habarcsként való felhasználásra kitűnően alkalmas) nyiroknak minősül". Ez az anyag "pleisztocén vályog"-nak is nevezhető, hiszen a BodrogTisza ártér hordalékából fújták ki az északkeleti szárító szelek. Az üledék a mádi fővölgy mindkét oldalán több méter vastagságú lerakódásokat képez, különösen a keleti oldalon. "A középkori építkezésekhez helyileg termelték, rendszerint az alapozásból kikerült földanyag is ezt a minőséget képviselte. Kötőanyagként való alkalmazását mi sem jellemzi jobban, mint 2 hogy nyers állapotú, szántás utáni törőszilárdsága eléri a 90 kg/cm -t". A kutatott lakóház Mád azon kelet-nyugati irányú szalagteleksorán állt, melynek hátsó rövid homlokzata a Fürdős patakra nézett, bejárati oldala pedig a főutcáról nyílt boltíves deszkakapuval. A kutatás idején és az 1908-as kataszteri térkép szerint a telek teljes hosszában, U-alakban beépített: szoba-szoba-konyha-szoba-szoba-konyha-szoba-kam ra-árnyékszék-sz ínistálló. Az 1853-as kataszteri térkép L-alaprajzú épületet jelöl, az 1869-es népszámlálás adatai szerint a telken jó állapotban van 2 szoba, 2 kamra, 1 konyha és pince, a "hátsó tractusban három személy lakik" (1 szoba, 1 konyha), utóbbi rossz állapotban van. Az 1850/51. évi "direcktadó" számadás boltot jelez a telken "lakhatással együtt". Az első katonai felmérés a telken téglalap alaprajzú, a telek teljes hosszában, az úttól a patakig tartó építményt jelez. A család- és gazdaságtörténeti részleteket most mellőzve az építészeti és bontási tapasztalatok alapján a múlt század folyamán az építmény alaprajza a következő funkcionális megosztást mutatja: szatócsból t-szoba-konyha-szoba(kamra)-szoba-konyha-szoba(karnra) -, a boltozott pinceszinten pedig: bortároló-présház-pinceraktár (lakópince). A telek tartozéka volt a présházlejárattal szemben ásott kőbéléses, boronakávás kút. Az épület tetőszerkezete, illetve héjazata az elmúlt kétszáz év során valószínűen többször cserélődött. A kutatás idején talált állapot az 1890-es vagy 1901-es tűzvész utáni építést tükrözi. A födémtől független szarufás-torokgerendás nyeregtetőt hornyolt cseréppel fedték. A szaru