H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)
TIZENKÉT ÉV - ÖTVEN BONTÁS Tizenkét éve, hogy építészként a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba kerültem. Az évek során sok érdekes feladattal találkoztam, amelyek közül talán az épületbontások nyújtották a legtöbb tanulságot, szakmai csemegét. Közel ötven építmény bontását dokumentálhattam és kísérhettem figyelemmel építész, néprajzos és fotós kollégáimmal. Ezek közül 18 lakóház, 4 pajta, 2 istálló, 11 góré, illetve disznóól, 2 kamra, 2 kút, 7 kályha, 1 harangláb és 2 malom volt. Természetesen ennyi bontásról egy kisebb áttekintésben számot adni nem lehet, inkább csak ízelítőt szeretnék nyújtani azoknak, akik szívesen hallanának érdekességeiről. Egy épület élete során több-kevesebb átalakításon, átépítésen megy keresztül, ezért a bontás előtti állapota szinte sohasem egyezik az építéskorival. Az átalakítások leggyakrabban a tüzelőberendezéseket, a kéményeket és a nyílászárókat érintik, maguk után vonva a helyiségek rendeltetésének a megváltozását is. (Például a konyhából gyakran szoba lesz.) A változások feltárásának legfontosabb mozzanatát a fal- és padlókutatások jelentik, ezért egy bontásnak ezek a legfontosabb és legérdekesebb munkái. Az épület padlójából leginkább tűz A elya lapok, falmaradványok előbukkanása várható, de Faddon egy korábbi épület alaprajzát ástuk ki, teljesen ép padlójával és 5—10 cm magas falmaradványaival. Az épület 19. század eleji lehetett, kemencéjének félköríves padkáját fonott sövényfallal kerítették körül a döngölt földalap megtartására (Ld. Téka 1981. 1-3., 13-14. oldal). Gyöngyösön is jó eredményeket hozott a padlókutatás. Az első szoba deszkapadlója alatt kb. 20 cm mélyen megtaláltuk a ház eredeti földpadlóját a kályha padkájának körvonalával. A feltöltésből kályhacsempék maradványai kerültek elő, melyekből nagyméretű, domborműves díszítésű táblákat sikerült rekonstruálni. Kályhatörmelékkel nemcsak itt volt szerencsénk, öcsényben, Rábcakapin és Ásványrárón a kemence alatti hőszigetelésben találtunk csempedarabokat, melyekből'következtetni lehetett a kályhák típusára, díszítésére. (Ld. Ház és Ember 2. 1984. 175-202. oldal). Alföldi kemencefajtáink közül többet is sikerült módszeresen lebontanunk és szerkezetére, építésére fontos megfigyeléseket tennünk. Cserépkemencét Mezőberényben, Derecskén, Hajdúbagoson, míg sövény kemencét Konyáron, Dunapatajon és Sükösdön bontottunk. (Ld. Téka 1981. 1-3., 14-18; 1987. 1.9-13. oldal; 1987. 2.) Favázas, nádborítású szabadkémény bontását Konyáron és Derecskén dokumentálhattuk. A derecskéi kéményt alkotó váz létrás szerkezetű volt, melyre apró kötegekben
