H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

te, a TE KA 20 száma, a tanulmányok és monográfiák sora, többnyelvű katalógusaink adnak ízelítőt. Múzeumunk építésén, fejlesztésén, működtetésén és őrzésén ma már közel százötvenen munkálkodunk, néprajzkutatók, mérnökök, népművelők, gazdasági szakemberek, restaurátorok, tárgykezelők, fényképészek, kőművesek, ácsok, asztalosok, festők-mázolók, takarítók, gépkocsivezetők, raktárosok, portások, teremőrök, polgári fegyveres őrök és adminisztratív munkatársak. Szinte észre sem vettük, és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum„nagyüzem" lett. De lehet-e számot adni arról, amit a számok takarnak? Lehet-e szavakba önteni húsz év emberi erőfeszítéseit, a tudományos tervek éjszakába nyúló vitáit, a felderítő-, feltáró- és gyűjtőmunka hétköznapjait, a felmérések és műszaki dokumentációk összetett figyelmet igénylő óráit, a bontások porát és sarát, a váratlan néprajzi vagy műszaki felfedezések örömét, a leltározás monotóniáját, a kivitelezés-építés, a restaurálás és konzerválás, a raktározás és a biztonság menet közben megoldandó millió problémáját? Járatlan ösvényen indultunk el, az utat magunknak kellett kitűzni és kitaposni. Társunk is volt az úton, segített a néprajzi anyaintézmény, a fenntartó főhatóság, a megye és a város, a műemlékvédelem, az építőipar és a szolgáltatóipar sok-sok üzeme, a nyári táborok többszáz önkéntese. A napjainkban velünk dolgozókon kívül társaink voltak azok is, akik munkás életükből éveket áldoztak az intézményért, vezetők és beosztottak, néprajzi és műszaki szakemberek, kétkezi munkások és alkalmazottak, népművelők és restaurátorok. Tisztelet és köszönet munkájukért. Erőfeszítéseik eredményeit a megnyitás óta eltelt 14 évben két és fél millió ember látta. Ök is hozzájárultak ahhoz, hogy intézményünket itthon és külföldön is megbecsülés övezi. Az „első kapavágás" 20 éves évfordulóján elsősorban rájuk emlékezünk, és a kis füzetünket elsősorban nékik ajánljuk. Füzes Endre