H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)
HÚSZ ÉV Húsz évvel ezelőtt egy borongós, szeles, esőre hajló áprilisi napon vagy tízen álltunk körül egy gazos földdarabot a „Stara voda" patak völgyében azzal az elhatározással, hogy itt fogjuk felépíteni az ország legnagyobb szabadtéri múzeumát. Néprajzkutatók, építészek, vezetők és beosztottakadták kézről-kézre azt az ásót, mellyel a kispaládi ház alapjait kezdtük kiásni, és amelynek nyelén aláírásunkkal hitelesítettük az esemény ünnepélyességét. A kemény talajjal ügyetlen kézzel küszködve, dacos akarattal ástuk a nehéz rögöket, közben tréfálkoztunk, vidáman élcelődtünk, mint általában azok, akik nehéz küzdelem után eljutottak oda, hogy céljaik megvalósításához tevőlegesen is hozzájárulhatnak. Az „első kapavágás" emléke így maradt meg bennem. Mert akkorra már valóban nehéz küzdelmeken voltunk túl, elvi és elméleti viták, tudományos programok, beruházási programok, költségvetések, hatósági engedélyek, kisajátítások, egyeztetések, a terület kiválasztása már mind mögöttünk volt, mire az ásót e völgyben elsőként a földbe nyomhattuk. Kezdett kialakulni az új intézmény első szervezeti egysége, gyülekeztek azok a szakemberek, akiket az ügyszeretet, a feladat nagyszerűsége hajtott ebbe a völgybe. Az „első kapavágás" perceiben oizonyára nem gondoltuk végig az előttünk álló évtizedek küzdelmeit, gondjait, örömeit és kudarcait. Nem is gondolhattuk, hiszen akkor még csak a felépült múzeum délibáb képe lebegett a szemünk előtt. Biztosan nem gondoltunk arra, hogy alig négy év múlva „országos" rangú múzeum leszünk, hogy hat év múlva az áttelepített nemesborzovai harangláb előtt Ortutay Gyula megnyithatja a nagyközönségnek a Felső-Tiszavidékről származó épületegyüttesünket. Álmunkban sem jutott volna eszünkbe, hogy múzeumunk tudományos koncepciójáért 1978-ban a Schumacher-díj aranyérmét nyújtja át az alapító, és arról sem ábrándozhattunk, hogy a Szabadtéri Néprajzi Múzeumok Európai Szövetsége ülésének — a szocialista országok között elsőként — mi adhattunk otthont 1982-ben. Az elmúlt húsz év egyfajta számadásra késztet. A statisztikai adatok közt olvashatunk arról, hogy áttelepítettünk-felépítettünk a múzeumban 72 műemlék-épületet, befejeztük két tájegység építését a tervezett tíz közül. Lebontottunk és a múzeumba szállítottunk további 120 tervezett építményt. Szinte az utolsó épületig készen van múzeumunk tudományos terve. Összegyűjtöttünk közel 40 000 műtárgyat, közülük mintegy hatezret már a közönség is megtekinthet kiállításaikban. Adattárunkban őrizzük több ezer építmény 74 000 lapnyi néprajzi és műszaki dokumentációját, folyamatosan fejlesztjük a magyar népi építészet központi adatbankját. Megkezdtük a páratlan értékű Vargha-gyűjtemény feldolgozását, fotógyűjteményünk ma már közel 100 000 felvételt számlál. A tudományos és műszaki produkciónkból évkönyvünk megjelent négy köte-