H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1988 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1988)

dolgozott, dörzsölt vakolattal bevakolt. A gabonáskamrát, amely a lakóházzal szemben, egy korábbi gyümölcsöskert szélén állt, Győrffy Zoltánnétól /sz. Bedő Sarolta/ vásároltuk meg. Építésekor a módos, 28 holdon gazdálkodó Fehér család tulajdona volt. A század elején örökösödés révén került a Bedő család tulajdonába. A kamra padlásán 30-40 mázsa búza fért el. A búzát az egyik födémdeszkába vágott nyíláson keresztül engedték le a gabonatároló hordókba, "jószágoshordókba". Ezek a dongás, egyik oldalon nyitott nagy hordók a 19. század derekán váltak használatossá nyugat-dunántúli területeinken. Módosabb gazdaságokban azonban a sázad második felétől a két- és háromrekeszes deszkahombárok is elterjedtek. A kamra pincéjében bort tároltak. A hordók a két hosszanti fal mellett húzódó "csántérfán" álltak. Rédicsen még az 1960-as évek végén is több ilyen különálló kamra állt. Biró Friderika A pincés kamra az utca felől A RÉDICSI FRÉSHÁZPINCE A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1987 szeptemberében bontotta le és telepítette át Szentendrére a Rédics, Tenke-hegy 29.sz. présházpincét. Ez az épület a múzeum Nyugat-Dunántúl tájegységéhez kapcsolódó szőlőhegyi építménycsoport ötödik "hajléka". Szoba-présház-szín-istálló beosztású volt, a szoba alatt téglából boltozott pincével. A korábban áttele-