H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

A kemence bontás közben hettük az építés technológiáját. A kemence kicsiny kiülésű padkáját vályoggal kerítették körbe. Belsejébe alul földet töltöttek, majd ledöngölték, Erre mintegy 20 cm vastag homokterítést tettek, amelybe tetőcserép és tégla törmelékét keverték. Feladata a hőszigetelés volt. A kemence fenekét szárított téglával burkolták úgy, hogy a burkolat és a köpenyfal között 8-10 cm széles sáv szabadon maradjon. Ide szurkálták illetve ásták a kemenceváz karóit, vesszőit Ad. címlapkép/. Alja a padkába volt szúrva, teteje pedig egy csomóba volt összekötve. A függőleges vesszők erősítésére és a forma tartására szolgált a váz akáckarókból készült belső része. /Szerencsére a karók oldalainak, végeinek lenyomata megmaradt a kemence tapasztásában./ A váz magassága csak a váll