H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1987 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)
példáz, amelyekben a szalagtelkeken sorakozó lakóházak, gazdasági épületek közül a pajták a határba települtek ki. A portáktól távolabb csoportosuló pajtáskertek a szűk udvarokat mintegy megnövelik, megszabadítják az olyan poros munkáktól, mint a nyomtatás, cséplés, és bázisul szolgálnak tulajdonosaiknak a porta és a távolabbi szántóföldek között. A megosztott települések e típusának emlékét négy telek és fölöttük egy teraszon elhelyezkedő pajtáskert őrzi. Az első telek magányos épülete egy 18. századi keresztfejes boronaépület. Származási helyén, Somoskőn, a helyi hagyomány úgy tartja számon, mint az egykor nagyobb számban létező egyosztatú lakóépületek utolsó példányát, melyet azonban a századforduló óta takarmányosként használtak. Ha a megnyugtatóan hiteles helyreállítás, a lakóház rekonstrukciója lehetetlennek bizonyul, az épület a második telken mint takarmányos lesz majd látható. /TÉKA 1987/1/ A második telek egy jellegzetesen észak-magyarországi udvartípus, a soros, hadas udvar bemutatását célozza. Az oszthatatlan jobbágyportákon válakozó nagycsalád, a had , egymás végébe emelt faházai 19. század eleji udvarképet idéznek. A telek bal oldalán egymás mögött felépítendő m árianosztrai és domaházi lakóépület is ennek a kornak építés m ódját példázzák. A m árianosztrai keresztfejes boronafalú, kétosztatú lakóház 1840 körül épült. 1920-ban még egy helyiséget toldottak hozzá. Szarufás torokgerendás tetőszerkezetű, lekontyolt nyeregtetejét létrás zsúppal fedték. A ház korábbi tüzelőberendezését a bontás során lehet majd tisztázni. A hadas telek nyitó házát a 19. század utolsó harmadára jellemző állapotában fogjuk bemutatni egy zsellérszintű család igényei szerint. A következő, Domaházáról áttelepített, zsilipéit boronafalú lakóház hideg pitvarával, kémény nélküli, függőleges szobai kürtös, bent fűlő kemencéjével az északi háztípus egyik utolsó példánya. A harmadik, egy karancskeszi lakóház, az ilyen jellegű faépítkezés utolsó fázisát képviseli vértelkes, tornácos homlokzataival, kamrából hátsó házzá, szobává bővülő utolsó helyiségével, szabadkéményes, pitvarból fűtött,
