H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1986 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

régebben kézi erővel végezték, később lóval hajtott járgánnyal, majd cséplőgéppel. A járgányt a pajta mellett helyezték el, az egyik talpgerendában látható az erőátviteli kar számára vágott nyílás. A szálas, gabona, majd a széna tárolására a két pajtafia szolgált. A pajtában tárolták a gazdasági eszközöket, az ekét, boronát, vetőgépet, kocsit is. A pajta alaprajzi és szerkezeti kialakítása lehetővé tette a rakott kocsival való áthajtást /két kapu, kiemelhető kapuoszlop, kötőgerenda nélküli fedélszék/. A pajta vázszerkezete tölgyfából készült. A talpgerendákba csapolt oszlopokat felül koszorúgerendák fogják össze, a taréjszelement ollópárok és ágasok tartják. A szarufák a koszorúgerendákra és a taréjszelemenre támaszkodnak. A tető mindhárom végén meredek szögben kontyolt, fedése "kabukásan" kötött zsúp. A vázszerkezetet sövényfonat tölti ki, melyet agyagos sártapasztással láttak el. Bontáskor a baloldali pajtafia már hiányzott, amit a múzeumban rekonstruálni fogunk. A pajta korát nem tudjuk pontosan, valószínűleg a múlt század utolsó negyedében épült. A horvátzsidányi pajtát a Kisalföld tájegység ugyancsak horvátok lakta undi lakóháza mögött, a telek végében fogjuk a közeljövőben felépíteni.