H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1986 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

határolt. Az orommezőben két szellőzőnyílás és szoborfülke látható. Ezt az oromformát a a helyi építészet a 18.század óta ismeri, de a 19. században vált gyakorivá, s még a 20. század elején is alkalmaztak. így múzeumunkban egy olyan építészeti hagyomány megtestesítője, amely az egyházi épületek kastélyokra és kúriákra áttelepedő homlokzatformáját helyi, paraszti stílusban alkalmazza. A Szigetközben a barokkos homlokzatnak a múlt század második felében történő hirtelen elterjedése a gabonakonjunktúra éveihez köthető. Eleinte csak az utcai homlokzatokat építették át erre a formára, a század utolsó évtizedeiben, ill. a századfordulón épült lakóházak már eleve ilyen oromfallal készültek, amit az évszámmal ellátott épületek igazolnak. A barokkos oromfal olyan kedvelt volt e tájon, hogy az 1920-as, 1930-as években felújitott épületeknél az ilyen oromfalakat meghagyták, és vakolatdíszeik között a felújítás évszámát tüntették fel rajta. A lakóházhoz tartozott a kertek alatt meghúzódó méhes és a gémeskút. A kút kávája hasított pallóból készült. A kút ágaUtcarészlet Ásványrárón