H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

vizsgálata önmagában nem biztosítana. Hasonló módszeres rekonstrukciók feltehetően további megfigyelésekkel is szolgálhatnának. dr. Flórián Mária Flórián-napi tűzoltóbúcsú A romboló tűztől, a "piros kakastól" mindig rettegtek az emberek. Féltették szalmával, náddal fedett házaikat, értékeiket, ingóságaikat, ezért nagy tisztelettel övezték Szent Flóriánt, akiről azt tartotta a hagyomány, hogy védelmet nyújt az embereknek a tűzzel szemben. Ezért választották a tűzoltók és kéményseprők is védőszentjüknek. Flórián tisztelete a 17* század óta főleg a dunántúli nép körében terjedt el, de az ország szinte minden vidékén megtalálható képe vagy szobra templomokban, házak tűzfalának szoborfülkéiben, utak mentén. Római katonaruhában ábrázolják, amint az égő házra dézsából vizet önt. A múlt század végén kezdett elterjedni az a szokás, hogy május 4-én a tűzoltók ünnepélyes keretek között megemlékeztek Szent Flóriánról. Ezen a napon tűzoltőbemutatót vagy tűzoltóversenyt rendeztek, melynek a Rábaközben tűzoltóbúcsú volt a neve. A tűzoltóversenyen az önkéntes tűzoltók ügyességükről, gyorsaságukról, bátorságukról tettek tanúbizonyságot. Általában ezen a napon avatták fel az egyleti zászlókat is. A nap kiemelkedő eseménye volt a tűzoltó zenekar fellépése, majd az est fénypontja, a tűzoltóbál. Ez év május első vasárnapján különleges látványban és élményben volt része azoknak, akik felkeresték múzeumunkat. Fal-