H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

kapcsoló sarlós levelek kivarrásához szükséges. Mindez azt mutatja, hogy az egykori varró pontos arányok szerint élt az egyes színekkel, és ezek az arányok már a minta megtervezésénél kialakultak* Feltételezhető, hogy az egykori varró már ezek szerint az arányok szerint szerezte is be a fonalat. A befektetett munka mennyiségét a mai ember szinte már csak számokkal tudja kifejezni, érzékeltetni. Álljon itt néhány adat a rekonstrukciót készítő hímző munkájáról. A virágbokrok indájából induló minden egyes sarlós levél 1015 öltést tartalmaz, vagyis a 8 levél összesen 8120 Öltést. A négy virágtő főmotívuma, a négy kerek szegfű, összesen 7080 öltés. A kendő kivarrásához összesen 1276 m hímzőfonal volt szükséges. A hímzéssel töltött munkaórák száma 320, vagyis 8 órás munkanapból negyven. Egyenlőre pontos, számszerű adataink a népi hímzésekkel való összevetéshez nincsenek. Ennek ellenére megállapítható, hogy a vékony fonal, a rendkívül vékony alapanyagra alkalmazott apró öltések következtében ez a munka - bár öltésfajtái közül sok a népi gyakorlatban is ismert - aprólékosság és munkaigényesség szempontjából nem csupán árnyalatokkal tér el az elnagyoltabb népi munkáktól, hanem egy egészen más munkatípust, szintet képvisel. A fentiekben vázolni kívántuk egy "muzeológiai" célból készített másolat kivitelezését. A kiindulás egy kiállítási feladat volt: az eredeti úrasztali kendő helyettesítése a mándi templomban. A látogatókat általában kiállításaink összhatása ragadja meg, és nem is rendelkezhet mindenki kellő szakértelemmel az egyes tárgyak hitelességének mérlegeléséhez. így egy kevésbé gondos, kevésbé hu másolat is alkalmas lehetett volna a bemutatott kor hangulatának, művészi stílusának felidézésére. A múzeumi, kiállítási etika azonban megkívánja, hogy ha egy-egy