H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

bácska falát díszítő, a tápl család hagyományos vallásos lelkületére utaló képek, jelképek színfoltjai törik meg az örökös munkára berendezkedett család hétköznapjainak szürkeségét, /Címlapképünkön a tápi lakóház műhelyszobájában lévő szemeskályha látható, melyet az eredeti darabok felhasználásával, Sabján Tibor rekonstrukciója alapján Mayer Róza és Mészáros István készítettek el./ Várayné Biró Ibolya Urasztali kendő újrahímzése A Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1978-ban megvásárolt egy űrihímzéses kendőt, melyet a mándi református templomban úrasztali kendőként állítottunk ki. A kendőt egykor párnahéjjá alakították át, közel egy időben a hímzés idejével, mert a durvább lenvászon hátlapot rögzítő selyemfonal a minta kivarrásánál alkalmazott hímzőszál minőségével megegyezik. A kendő alapanyaga finom lenbatiszt, patyolat. Mai tört fehér színét valószínűleg már a többszörös mooás révén nyerte. A kendő négy sarkát átlós elrendezésben egy-egy szimmetrikus szerkesztésű virágbokor díszíti. A bokor palmetta levélre állított, sarlós levelekkel szegett szívmotívumból indul, melyet két oldalról befelé hajló, apróleveles inda fog közre. Az indaszárak közét gyöngyfűzérszerű pontsor tölti ki, mely a szív tagolt felületén is ismétlődik. A szívből a virigbokor három ágra bomlik. A középső, egyenes főágat még egy egyszerűbb szívforma osztja me§

4 fölötte a főmotívum akantuszvirágra