H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1985 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1985)

orsó pörgetésével. A botpalád! lakóház berendezése arra utal, hogy a gazdaasszony kenyérsütéshez készülődik: a megdagasztott tészta kel a teknőben, a teknő alatt szakajtók sorakoznak, melyekbe a kiszakított kenyér kerül majd. Meg kellene próbálkoznunk a kenyérsütéssel - gondoltuk. A feladat mindenkinek új volt. A muzeológus kollégák gyűjtöttek számunkra olyan tárgyakat, amelyek a sütéshez szükségesek: dagasztóteknőt, melencét, szakajtókat, sütőlapátot, szakajtókendőket stb. Es megint Papp Gyulánét hívtuk Milotáról, aki két lányával együtt szívesen vállalkozott arra, hogy felelevenítse az egy emberöltővel ezelőtt még minden faluban természetes tevékenységet, a kenyérsütést. A bemutatónak nagy sikere volt. Egész délelőtt hatalmas tömeg vette körül a sütőházat, türelmesen várakozva a kóstolóra. Az idősebbek közül alig akadt olyan, akiben ne idézett volna fel valami kedves régi emléket a kenyérsütés. Ismeretlen emberek mesélték el egymásnak, hogy "otthon" hogyan és mikor sütötte édesanyjuk az ízletes kenyeret, a fiatalok pedig kíváncsiskodva faggatták a sütőasszonyokat arról, hogy mi a jó kenyér titka. A kenyér, illetve a kenyérlángos sütése mai napig a legkedveltebb bemutatóink közé tartozik. A sikereken felbuzdulva tovább próbálkoztunk. A gyerekek fantáziáját megragadták a különféle kukoricamorzsolók, így egyik ősszel a kukoricafosztással és a morzsolással ismertettük meg őket. Természetesen a foglalkozás végén a kukoricacsövek helyén csutkababák sorakoztak. Más alkalommal ügyeskezű tokod! asszonyok mutatták be, hogy mi minden készíthető a kukoricacsuhéból. Az uszkai lakóház hátsó szobájában apró gyermekjátékok láthatók, melyek minden gyerek érdeklődését felkeltik. Népművészek szívesen vállalkoztak arra, hogy rongyból, gyékényből vagy vesszőből babákat, állatokat, játékokat készítsenek a mú-