H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

ban felfutott bőripari szakmákban 19 papucsos, 69 cipész, 1 kesztyűs, 2 nyersbőr- és 1 készbőrkereskedő dolgozott még Baj án. A tímárok között egyetlen /tinisóval cserző/ "fehér tímárt" említenek az Ipartestületi Főkönyvek. A többi talpkészítő, szíjalapanyag készítő, növényi anyagokkal cserző tímár volt. Ezek a mesterek a múlt század második felében is, téli időben gyakran szerszámfara ;ással, nádvágással foglalkoztak a szomszédos Pest és Tolna megyei erdőkben, nádasokban. Vagyis csak idényszerűen űzték bőripari mesterségüket. A helyi emlékezet a Szent Antal utcai laűhelyről semmit sem őrzött meg. A birtokviszonyra utaló adatokból feltételezhető, hogy l886-ban szűnt meg élben a műhelyben a munka. Helyi ismeretekkel rendelkező idős bajai tímárok, bőripari szakértők, Sziebert Róbert és Lieber Imre szerint a korabeli, kezdeti fokon bár, de gépesített tímárságok mellett, melyek alkalmasak voltak nagyobb mennyiségű készbőr előállítására, nem is lett volna létjogosultsága a későbbiekben egy a folyó víztől ennyire távoleső, tehát csak kisebb mennyiséget előállító műhelynek. Az elmúlt mintegy 100 esztendő leforgása alatt az épület műhelyszintjét többször átalakították. Az újraépítésnél a bontás során feltárt eredeti állapot visszaállítására törekszünk. Amikor az eredeti állapotot nem sikerül megnyugtatóan tisztázni, a legrégibb megállapítható stádiumot rögzítjük, ügyedül az épület elhelyezésénél nem ragaszkodhatunk az eredeti elrendezéshez, mert az egykori udvar, a lakóház és a kert együttese, az eredeti környezet visszaállítása sajnos lehetetlen, márcsak méretbeli okokból is. A tíaiárműhely az Alföldet bemutató tájegység utcasorának végén kap helyet a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is, ahogy egykor - a mesterséggel járó kellemetlen szag miatt - szintén a