H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1984 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1984)

kenykedett. Ezután a budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékén oktatott több, mint negyed évszázadon keresztül, építé szgenerációkat nevelve a hagyomány, a korszerű használat és esztétikum elveire. Múzeumi és oktatói tevékenysége mellett több ízben ellátta a Magyar Néprajzi Társaság főtitkári és alelnöki tisztét is* Kultúrtörténeti fogantatású gondolatrendszerében fontos helyet kapott az építmények és életformák egymásba kapcsolódása a Kárpát-medencében az őskortól napjainkig. Az építmények és történeti stílusok összehasonlításának szellemes, gondolatgazdag előadója és páratlanul pontos dokumentátora volt. A magyarság építészetének vezető kutatójaként többször kezdeményezője, és tudományos terveivel előkészítője volt a központi, országos Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak. E múzeum telepítési tervének több épületét maga javasolta, s részt vett több felmérő és tervező munkában is. Nyugdíjba vonulása után a Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény rendszerezése, feldolgozása és kiadása foglalkoztatta. Gyűjteményét - a Néprajzi Múzeum keretei közt történt előzetes munkák /1957-1961/ után - a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak ajándékozta. Gyűjteményének alkotó feldolgozásában hosszan tartó betegsége akadályozta* Vargha László 1984. március 19-én Budapesten elhunyt. Április 5-í budapesti hamvasztás előtti búcsúztatása után a Vas megyei Nemesbődön, édesapja családjának sírboltjában helyeztük örök nyugalomra. Vargha László gyűjteményének átvétele megtörtént: Szentendrén, a Malom u. 2.sz* alatti házban a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Népi Építészeti Archívumának külön kezelt gyűjteményeként leltározzuk be anyagát. E gyűjtemény /MNEGY/ a magyar néprajz és építészettörténet szempontjából egyedülálló archívum. 1932-1982 közötti időszakból származó anyagot tartalmaz közel ezer kutatópontról, mintegy négyezer népi építészeti ob-