H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1983 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1983)

Wöller István: A nagyteveli malomberendezés

A nagyteveli malomberendezés Az 1981-ben megvásárolt és lebontott nyírádi vízimalom hiányzó szerkezeti elemeinek, berendezésének kiegészítésére számba vettük Veszprém megye még meglevő malmait. A nyírádi Huni-malom szerkezeti hasonmását a pápai járásban levő Nagytevel községben találtuk meg Erdész Ignácné tulajdonában. Ez a vízimalom ugyancsak két felülcsapós vízikerékkel épült, melyek egy-egy malomkőjáratot üzemeltettek. A nagyteveli malom a zirci ciszterci apátság tulajdonában volt. 1819-ben Eisenpart János molnármester vette bérbe, mégpedig olyan szerződéssel, hogy a család három generációja folyamatosan bérlője marad a malomnak. A szerződés alapján csaknem egy évszázadon keresztül bérelte a malmot az Eisenpart család, míg 1902-ben Eisenpart János megvette azt a zirci apátságtól. Tőle örökség útján került Eisenpart (Erdész) Ignác molnármester tulajdonába, aki 1951-ig, a malom államosításáig üzemeltette. Ezt a malmot is többször átépítették, korszerűsítették. Megmaradtak az alsómalomban a 19. sz. végén felszerelt-felújított belső nagyfogaskerekek, s a malomban levő egyik kőjárat. A kőpad gerendájába vésett évszám 1828-tól bizonyítja a malom létét, de bizonyítja az 1819-ben felvett leltár is, amely bemutatja a régi malmot, és a már Eisenpart János molnármester által bővített épületkomplexumot is. A malomról részletes felmérés és fotódokumentáció készült, mivel a nyírádi vízimalom újraépítésénél jó analógiául szolgál. A malomberendezések egy részét (malomkőjárat a vashíddal, nagyfogaskerékkel, különálló belső nagyfogaskerék gerendelyvéggel, medvetalppal) ki fogjuk szerelni, ezekkel lehet pótolni a nyírádi malom hiányzó szerkezeti elemeit. Amilyen gazdagok a nagyteveli malomra vonatkozó írásos dokumentumok (bérleti szerződések, leltár, vándorkönyv, családi feljegyzések), olyan gazdag a benne megőrzött tárgyi VIRGULA