H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 2-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)

restaurátorok felkutatást végeztek a Kápolnában, s összegyűjtöttük a plébánián, ill. a Győri Püspöki Levéltárban a kápolnára vonatkozó adatokat. Mindkét munka nem remélt sikerrel járt. A művészettörténész-res taurátori feltárás eorán kiderült, hogy az 1928-ból származó, pergő falfestés-réteg alatt visszaültethető ill. rekonstruálható állapotban megmaradtak az I864ből származó díszítőfestések. A levéltári kutatások is eredményesek voltak: a mosonszentjánosi parochia 1873. évi Canonica visitatioja és a plébánia 1701-től vezetett születési anyakönyve végén lévő História Domusban ui. sok adatot találtunk a kápolna ápítástörténetére, berendezésére vonatkozóan, s fennmaradtak a kápolna 1928-as utolsó restaurálásával kapcsolatos iratok,számlák is. Ezek iemeretében kezdtünk neki 1982. őszén a külső falkutatásnak, majd a bontásnak. A bontás és a vele párhuzamosan folyó feltárás során nyert információk minden ponton egyeztek az írásos források egymást kiegészítő adataival, így pontosan felvázolható a Szt.Anna kápolna építéstörténete. A Szt. Anna kápolna elődjét a község a pestistől való megszabadulása emlékére emelte 1713-ban. A Mosonszentjánoson dúló pestis máig meglévő emléke egy 1714ben készült pestis-oszlop,amely az áldozatok névsorát tartalmazza. Ennek a kápolnának a nyomait nem találhattuk meg ugyanis a jelenlegitől 3 lépéssel nyugatra állt, így valószínűleg az úttest fedi maradványait. A düledező kápolna elbontása után 1842-ben állíttatta Mosonszentjános - ma Jánossomorja része - német ajkú közössége teljesen új alapokon az előbbinél nagyobb kápolnát. A diadalív két oldalán függő, fogadalmi