H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1982 2-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1982)

Lakóház az aleó-karintiai TrieblachbóL szeti emlékei. A változatos domborzatú és vegetációja területen lazán kapcsolódnak egymáshoz az egyes porták, a vidék jellegzetes szeres ás szórványtelepüléseit idézve. Az épületek többnyire boronafalúak, alaprajzilag azonban igen változatossk. Nemcsak Karintia kistájainak jellemző épületeit példázzák, hanem e 17-19.századból származó épületek egyúttal a lakás fejlődésének különböző fázisait is bemutatják. A legarcnaikusabb épületben az egyetlen Lakóhelyiséget a hatalmas méretű, főző-, munka- és hálóhelyként egyaránt használt füstöshez képviseli, amelyhez a későbbi fejlődés során kívülről fűtött, tehát már füstmentés kályhás szobák is csatlakoznak. Nyugat-dunántúli épületeinkkel rokon az alsó-karintiai Trieblachból származó szlovén ház /"Urchhaus"/. Az 1882-ben épült lakóház szoba-füstöskonyha-kamra beosztású, mindegyik helyiség a tető megnyújtásával kiképzett zárt tornácról nyílik. A tornácból több kis tárolóhelyiséget rekesztettek el. A keskeny homlokzati