H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1981 1-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

zölte egy istállóval egybeépített kalotaszegi változatát. A Magyarság Néprajzába Bátky Zsigmond Jankó János rajzát vette át, apró szerkezeti pontatlanságával együtt. A mai Magyarország területén csak a Felső-Tiszavidéken találjuk meg, igen kis számban. A tudományos kutatás a legutóbbi két évtizedben, elmúlásának idején figyelt föl rá. Az 1960-as években kezdett épületkiválasztó munkánk során mindössze négy álló példányát sikerült földerítenünk, hármat Tiszabecsen, és egyet Botpaládon. Többet a szakirodalom nem is ismer. Egykori szélesebb elterjedéséről csak a paraszti emlékezet szól. Múltjáról a 19.sz. végi erdélyi híradásnál korábbi írott források nincsenek. Takács Sándor a "török világ" 16—17* századi összeírásaiból számos csur adatait közli, többek közt területünkről, Vásárosnaményból és Ecsedről is, a leírások szűkszavúságából azonban nem állapítható meg, hogy az "ágas"-nak nevezett elemek jármos csűrre utalnak-e. így csu pán az ácstechnika összehasonlító vizsgálata alapján következtethetünk középkori meglétére. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum jármos csűrét 1972-ben bontottuk le, és telepítettük át. Korábban Tiszabecsen, a Subert család Kiss u. 48. számú házának szalagtelkén állt a lakóház vonalában a különálló istálló és az azt követő veteményes kert mögött. A néprajzi gyűjtések szerint I85O táján épülhetett.