H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1981 1-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

építették át ill. bővítették* Az épület első formájában egyszerű perisztiliumos villa lehetett, fürdőházzal és a főépülettől távolabb lévő gazdasági épületekkel* A továbbiakban a főépülethez előbb egy, majd két apszisos helységet építettek, uj bejáratokat nyitottak, és a római út felőli oldalon oszlopos portikuszt képeztek ki. Csaknem valamennyi helyiséget szines freskókkal díszítettek. A leletek bizonysága szerint a villát nem menekül ésszerűen hagyták el, nem pusztította ellenség. Lakói, egyebek közt szőlőműveléssel is foglalkoztak. A romok állagmegóvását, bemutathatóvá tételét régészeti, történeti, kulturális értékén túlmenően más is indokolja. Szerencsésnek mondható, hogy a rom múzeumi területen fekszik, tehát a bemutatás, a karbantartás és a védelem könnyen megoldhatók. A villa a SZNM területének súlypontjában van. Jellegében eltér ugyan a múzeumi objektumoktól, a népi építészet emlékeitől, de jól kiegészíti, sőt felerősíti az egész múzeumi együttes hatását. A korában, jellegében alapvetően különböző műemlék árnyaltabbá teheti azokat az ismereteket, információkat, melyeket a látogató a múzeum megtekintése során szerez. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével merült fel annak a lehetősége is, hogy a romterület a múzeum rekreációs, szabadidős, zöldterületi zónájának egyik fontos eleme lehet távlatilag. A feltárt és helyreállított romterület - a múzeum távlati fejlesztési tervével összefüggően - egy később létesítendő, a kiépült múzeumot kiszolgáló központi épület építészeti megfogalmazásába is bekapcsolható lenne. A bemutatás és állagmegóvás problémája az ásatások befejezése /1974/ óta megoldatlan volt. A döntés többek között gazdasági okok miatt húzódott el. Ezalatt a feltárt, nyitvahagyott részek állaga folyamatosan romlott. Ennek az állapotnak felszámolására született meg a múzeum KISZ alapszervének a kezdemé-