H. Csukás Györgyi szerk.: TÉKA 1981 1-3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1981)

"A régit egy korabeli leírás szerint 1778-ban 114 református és 13 katolikus közösen állította. Egy kis falu hívei építették, egyetlen közös létesítményük volt. Az építőknek és maradékaiknak a harangszó jelentette és jelenti tna is azt az összetartó erőt, amely ünnepi és hétköznapi életük ritmusát meghatározta. Vasárnapokon, ünnepnapokon Istentiszteletre szólította a híveket, kondult, ha meghalt valaki a faluban, harangoztak temetéskor, s harangoztak, ha veszély volt, " ha tuz ütött ki. Jelezte az időt, hiszen a hajnali harangszó hívta munkába az embereket, és az estéli harangozás után tértek nyugovóra. Veszélyt, bánatot, örömöt egyaránt hirdetett, és hirdet ma is. Éppen ezért a falu nem maradhat harang nélkül. Új haranglábba helyezzük át a harangot, amelyet a hívek választottak. A régi tartószerkezetet elvisszük, és újra felépítjük. A harangláb új helyén, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban is közösséget szolgál majd. A magyar népi építészet legszebb alkotásai közé kerülve a nemzeti kultúra nagy ügyét, az egész nemzet közösségét szolgálja. Tisztelettel adózunk annak a 117 reformátusnak és 13 katolikusnak, akik ezt az épületet 1778-ban felépítették, és az