Balázs György szerk.: TÉKA 1980 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

tak. Ezekben az években terjednek el a kisalföldi lakóházakban a belülfűtős, "svéd rendszerű" kályhák, melyek a városi polgárság házaiban már a 19« sz. második felében megjelennek* Az ilyen kályhák füstjáratait a csempék belső szerkezeteiben alakítják ki. Ez a szerkezet gazdaságosabb tüzelést tesz lehetővé, mint az egy légterű és fa tüzeléses, kivülfűtős kályhák esetében, huzatigénye azonban nagyobb azokénál, így paraszti elterjedése csak a zárt kémények megjelenésével vált lehetővé. A süttöri ház szobájába a konyha 191^-beli átalakítása után veszik az új cserépkályhát, melyet 197o-ig használtak. Lebontása után csempéinek egy része megsemmisült, de szerkezete és formája más múzeumi kályhák alapján kiegészíthető. A kályha készítője ismeretlen előttünk. A csempék hátoldalán N? jelzés olvasható, mely azt jelenti, hogy a mester műhelyében ez volt a hetedik elkészült kályha abban az évben* A csempék kialakítása, megjelenése az ezen a vidéken készült kivülfűtős kályhákéhoz hasonló* A díszítéshez előre elkészített neorokokó stílusú alapelemeket használtak, melyeket különböző módon, ismételgetve ragasztottak fel a kályha csempéinek homlokfelületére* Rátétes dísz részlete