Balázs György szerk.: TÉKA 1980 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1980)

Az állandó kiállítások fontos kiegészítője a természeti környezet, /virágos- és veteményes kertek, gyümölcsösök, szolok, szántóföld stb/ kialakítása és azok bemutatása is. Az állandó kiállítás sajátosságából következik, hogy a tárgyakat nem környezetükből kiragadva, hanem funkciójuknak megfelelő helyen és módon mutatja be. így válik láthatóvá és érthetővé a falu és mezőváros különböző rétegeinek hétköznapja és ünnepnapja, a "paraszti élet rendje*** Múzeumunk 197^-ben nyitotta meg első állandó kiállítását, a Felső-Tisza vidék tájegységet. Azóta látható már egy református temető, a 17* századi mándoki görögkatolikus templom, valamint a Kisalföld tájegységben a szilsárkány! kovácsműhely és a magyarfalvi lakóházban egy berendezett szoba és konyha. A Felső-Tisza vidék tájegységbe érkező látogató úgy érezheti magát, mintha valahol a történeti Szatmár megye területén járna. Az egymás mellett sorakozó lakóépületek berendezésükkel, a házak mögött meghúzódó gazdasági épületek felszerelésükkel együtt tárják elénk egy kor és egy társadalom kisparaszti, középparaszti és kisnemesi családjának életmódját* Szinte látjuk ahogy ebédhez készülődik a család, a bölcsőben ring a kisbaba, halljuk, hogyan csattog a szövőszék a gazdasszony keze alatt, érezzük a 3 TÉKA 1980. h