Balassa M. Iván szerk.: TÉKA 1979 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1979)

A szilsárkányi kovácsműhely... A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1979 október 27-én szakmai bemutatóval egybekötve megnyitja a Kisalföld épületegyütteshez tartozó, a XIX» sz. első feléből származó szilsárkányi /Győr-Sopron m./ kovácsműhelyt. Ez az elsősorban a mezővárosi és falusi gazdálkodást szolgáló mesterség régi, hagyományos formájában már szinte fel sem lelhető. Az az életformaváltozás, mely falun és városban a társadalmi élet egészében végbement, nemcsak a paraszti életformát alakította át, de az azokat kiszolgáló mesterségeket, is előbb átformálta, majd fokozatosan megszüntette. Kötelességünk tehát, hogy e kihaló mesterségnek, a falusi kovácsok megmaradt emlékeit felkutassuk és megőrizzük* Számba kell vennünk e kihaló mesterségnek az emlékeit, az épületeket, szerszámokat, munkamódokat, stb., hogy azokat az utókor számára megmenthessük* Tanulmányozzuk munkamódozataikat, szerepüket a falusi, mezővárosi társadalomban, gazdálkodásban és árutermelésben, hogy lemérhető legyen a magyar népi kultúrában betöltött szerepük, hiszen az általuk készített eszközök a paraszti élet szinte minden területén megtalálhatók voltak* Műhelyeik összeroskadtak, mestereik is nagyrészt sirnak dőltek* *ei csengenek az üllők a ráverő kalapácsok alatt. A sokezer egykori kovácsmester és mesterlegény emlékét már csak a levéltárak ceháliái), vagy az ipartestületek irattárának tagkönyvei, mesterlevelei, az uradalmi szegődménylevelek őrzik*