Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

VALLÁS ÉS NYELV - A református magyarok helyzete a 21. század elején

ezért 2011-ben is megrendezték „Miénk itt a tér" címmel. Az egyhetes rendezvénysorozatra a megye magyarok lakta településein kerül sor, fő szervezője az RMDSZ. 2010-ben Déván és Vajdahunyadon kb. 300 fő öltözött népviseletbe (ez stilizált székely viseletet jelent, egykori helyi viseletre vonatkozó adatok nincsenek), és így vonultak végig a központban. 2011-ben pedig Lupényban lakodalmas felvonulást rendeztek e rendezvény keretében. Déván a vár alatt gulyást főztek, magyarlapádi, szilágycsehi néptáncegyüttesek jöttek, és a csernakeresztúri csoport is fellépett, este pedig a Bikini koncertje szólt, melyet utcabál követett. A gyerekeknek kézműves foglalkozásokat szerveztek, de drogprevenciós programok is voltak, minden korosztály megtalálhatta a számára vonzó alkalmat. A Hunyad megyei szórványmagyarság helyzete más, mint a Székelyföldön nagyobb tömbben élőké: a szórványban az államnyelv elsajátítása létérdek, míg a Székelyföldön élők szűkebb környezetükben általában anyanyelvükkel is boldogulhatnak. Sok esetben azt tapasztaltam, hogy Hunyad megyei adatközlőimnek a Székelyföldön élőkkel szemben kisebbségi érzésük van. A Székelyföldről ugyanis olyan sztereotípia él bennük, miszerint „Székelyföldön csak magyarul beszélnek, ott nem vehet egy magyar fiú román leányt", ott minden román beszél magyarul. Saját tapasztalatom az, hogy ezen állítások ma már sok esetben a Székelyföldre sem igazak. Véleményem szerint a Székelyföldön élők kevésbé érzik a kisebbségi létet, hiszen a mindennapi kommunikáció, ügyintézés többnyire anyanyelvükön zajlik, és nem törődnek a szétszóratásra utaló jelekkel. A szórványban sokkal összetartóbbak az emberek, jobban megbecsülik egymást, odafigyelnek a másik bajára, mert tudatában vannak veszendőségüknek, mulandóságnak. Batizán Attila volt rákosdi, jelenleg szentgericei (Maros megye) lelkész meglátása szerint tömbvidéken a híveknek kb. 10%-a vesz részt a vasárnapi istentiszteleteken, míg szórványban ez az arány 30% körül mozog, mert az emberek már rádöbbentek arra, hogy nincs más lehetőségük: vagy belekapaszkodnak az Istenbe és egymásba, vagy pedig hamarosan bezárhatják a református templomot és megsemmisülnek. 31