Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
VALLÁS ÉS NYELV - A református magyarok helyzete a 21. század elején
A múlt vizsgálata után téijünk át a jelenre! A magyar nyelv használatában nem tapasztaltam egységes hozzáállást a lelkészek részéről. 5" Az Erdélyi Református Egyház hivatalos nyelvének a magyart tekinti, ugyanakkor ez egy enynyire szórvány vidéken nem mindig tartható be, hacsak nem egyfajta szakrális nyelvként fogják fel a magyart, amit nem feltétlenül kell a híveknek érteniük. Erre is több példát láttam, vannak olyan lelkészek, akik akkor is csak magyarul beszélnek, ha a szertartáson résztvevők többsége csak románul ért. Ugyanakkor véleményem szerint ez a szakrális nyelv ellentétes a reformáció eredeti céljával, mely szerint a hívek számára lényeges, hogy saját anyanyelvükön értsék meg Isten igéjét. A másik véglet az, amikor a református lelkész a románok körében végez missziót, gyakran a baptista lelkészek és pünkösdi prédikátorok meghívására, hiszen a román ortodoxok számára a magyar nyelvű református egyház nyelvi akadályok miatt nem jelenthet jövőt, viszont a református lelkész számára a hitvallás a lényeges cél, nem a nyelv. A legtöbb lelkész e két pont között helyezkedik el, és esküvők, temetések alkalmával magyarul és románul is beszél, hogy mindenki megérthesse a cselekmény lényegét. Általában az istentiszteletet csak magyarul tartják, de néhol nagyobb ünnepek alkalmával egyes részeket - mint pl. a Miatyánkot - románul is elmondanak. Vegyes házasságok alkalmával hosszú időn keresztül az volt a gyakorlat, hogy a nők tértek át a féljük vallására, s így kerülték el a sok bonyodalmat, ami a vegyes vallási életből fakadt volna. A ma élő idős generációban is vannak olyan asszonyok, akik férjük vallását követték, és minden vasárnap eljárnak a református istentiszteletre, bár nem érezték szükségét annak, hogy megtanuljanak magyarul, és ezért nem mindent értenek meg az istentiszteleten elhangzottakból. Egyesek ugyan nem tudják, hogy a lelkész az istentiszteleten milyen segítséget kért magyarul a hívektől, de ha istentisztelet után a lelkész románul megkéri őket, szívesen elmennek, hiszen családjuk, őseik ide tartoztak. A szekularizáció előrehaladtával napjainkra már nem az egyházhoz tartozás a domináns az egyének identitására nézve, éppen ezért a fiatalok nem követik az idősebb generáció példáját: többségük nem is jár templomba. A gyülekezetek elöregedtek, vasárnapi istentiszteletre kevesen járnak, inkább csak húsvétkor és karácsonykor vannak többen a templomban. Előfordul, hogy egy-egy pár a református és az ortodox templomban is megesküszik, de egyre többen csak az ortodox szertartást választják. Olyan esetekben pedig, 5 0 Hasonló eredménnyel zárult a kolozsvári Protestáns Teológia és Vallástanárképző Fakultás diákjainak Orbán I.ajos és Vetési László vezetésével végzett kérdőíves felmérése, mely 112 gyülekezetet vizsgált szórvány vidékeken. Orbán - Vetési 2001: 21-32. 28
