Vass Erika: A Hunyad megyei református szorványmagyarság (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A szórványlét

fiú lett, és a magyar férj a felesége iránti tiszteletből beleegyezett, hogy ortodoxnak kereszteljék. A fiú két nevet kapott: egy románt és édesapja után egy magyart. Lányukat viszont reformátusnak keresztelték, hogy meglegyen az egyensúly. A lány a magyar nagyapa nevének női változatát kapta. A román feleség házasságuk elején beiratkozott egy magyar nyelvtanfolyamra, és azt követően férje nagyanyjával, aki csak magyarul értett, magyarul beszélt, de a többi családtaghoz, akik jól beszélnek románul is, románul. A férj édesanyja menyével románul, fiával és unokáival magyarul beszél (ezt megérti a menye is), az unokák az első négy osztályt magyar iskolában végezték, a többit viszont románban, így írni nem tudnak tökéletesen magyarul, de beszélni igen, barátaik egy része is magyar. A férj édesanyjával és gyermekeivel magyarul beszél, feleségével románul. A gyermekek magyar nagyanyjukkal és édesapjukkal magyarul, a román nagyszülőkkel és édesanyjukkal románul. Ám ez az egyensúlyinak tekinthető helyzet nem ennyire tiszta, mert ha az édesanya és édesapa is jelen van, vagy még a román nagyszülők is, akkor románra váltanak. Egy rákosdi esetben egyszerűbb a kétnyelvűség képlete: a férj szülei Székelyföldről költöztek ide az 1960-as években, az édesapa a vajdahunyadi vasgyárban dolgozott. Az egész család magyarul beszélt, mindhárom fia magyar lányt vett el, de az egyik később elvált, második felesége román lett, ráadásul olyan faluból származik, ahol egyáltalán nem beszéltek magyarul. A családban a feleség kivételével mindenki magyarul beszél egymás között is és a kislánnyal is, csupán a román feleséggel kommunikálnak románul. A gyermek így mindkét nyelvet beszéli, de a család belső erőviszonyai miatt reformátusnak keresztelték és magyar iskolába íratták. Ebben az esetben a gyermek mindkét kultúrát jól ismeri, tisztelni fogja mindkettőt, és majd felnőttként tudja eldönteni, mi akar lenni. Ha megmarad az erős rákosdi közösség tagjának, akkor minden bizonnyal megőrzi a magyar identitását. A vegyes házasságok többségében azonban nem ennyire toleráns a helyzet, több olyan esetről is tudok, ahol a román férj megtiltotta, hogy otthon bárki is magyarul szólaljon meg. Itt főleg első- vagy másodgenerációs havasalföldiekről van szó, akik a kisebbségi komplexusukat agresszióval álcázzák, így próbálják ellensúlyozni azt, hogy nincsenek mély gyökereik a vidéken. A 20. század közepéig azok a románok, akiknek felmenői több generáció óta Hunyad megyében éltek, gyermekkorukban nagy valószínűséggel maguk is 22