Kiss Kitti: Kovácsolt és öntöttvas edények a magyar szabadtéri múzeumokban (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai, Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Az edények mérete - Beszerzés - Tisztítás, tárolás - Javított edények

AZ EDÉNYEK MÉRETE Az Osztrák-Magyar Monarchiában az egységes, tízes felosztású, méteren alapuló mértékrendszert 1876-ban vezették be. A múzeum gyűjteményében lévő edények többségén szereplő számozás az űrtartalomra utal, literben kifejezve, ezt több esetben próbával és számítással is ellenőriztük. A pilzeni edényeken minden esetben literre utal a számozás. Néhány esetben előfordul nyolcas alapú (1/8, 5/8) érték, de ez is literre vonatkozó űrtartalmat jelöl. Az edények kisebb részén más, eddig tisztázatlan eredetű számozás szerepel. A jelzés nélküli edények űrtartalmát összehasonlítással és az általában egységes szájátmérők alapján állapítottuk meg. Ezek alapján lapos fenekű lábasokból a legkisebb 0,12 (1/8) literes, a legnagyobb 25 l-es. A két érték között a következők fordulnak elő: 1/2, 5/8, 3/4, 1, 1 V

2, 2, 2 V

2, 3, 3 Vz, 4, 5, 6, 10, 20. A legtöbb lábas (22 db) 2-2 1/

2 liter, (14 db) 3-3 1/

2 liter és (14 db) 5-6 liter űrtartalmú. Nagyméretű, kb. 20 literes lábasból 9 darab van a gyűjteményben. Gyűjtési helyük szerint 4 db az Alföldről (Hajdúsámson 2005.153.1., 2005.153.6., Mikepércs 94.131.24. Karcag 2005.93.1), 2 db a Dél-Dunántúlról (Őcsény 79.18.202., Hidas 2003.63.6.), 1 db a Nyugat-Dunántúlról (Bajánsenye 82.59.61.), 1 db Észak-Magyarországról (Márianosztra 90.25.179.) és 1 db a Kisalföldről (Bezi) származik. A fazekak mérete 5/8-tól 20 literesig terjed, a legtöbb 4-5 literes. Az öntöttvas lábas serpenyők között a legtöbb (18 db) 1-1 V2 liter körüli. Ez jelzi, hogy ezek az edények főként kisebb mennyiségű alapanyag pirításra, hagyma sütésére, rántás készítésre szolgáltak. A kovácsolt lábas serpenyők általában ennél nagyobb méretűek, a legtöbb 2-4 liter körüli, ezekben nagyobb mennyiségű étel készülhetett. BESZERZES A manufaktúrákban majd gyárakban készített öntöttvas edények és a kovácsolt edények a kereskedelem révén, vasboltok és vásárok vasárusai révén jutottak el a vásárlókhoz. Sok edény használati adatainál szerepel, hogy a közeli városokban, vásárokon vették. Néhány edény esetében azonban kiderül, hogy egészen távoli helyekről kerültek használóikhoz. A Csukás Györgyi által Kisberzsenyben 89.11.6 és 89.11.21. leltári számú edényeket Csehszlovákiában vásárolta az eladó édesanyja, amikor ott katonáskodó férjét meglátogatta. A Drávapalkonyán, Zentai Tünde által gyűjtött 84.48.26. számú vaslábast a tutajosok szállították le a Dráván. Szintén Zentai Tünde gyűjtötte Őcsényben a 79.18.132. számú háromlábú vaslábast, amit a Dunán szállítottak Szekszárdra. Ugyancsak Zentai Tünde gyűjtése a 2003.63.6. számú, 20 literes vaslábas, melyet az eladó édesanyja Andrásfalván, azután lánya Hidason használt. TISZTÍTÁS, TÁROLÁS Az öntöttvas edények tisztítására kőport használtak. Nagyváthy János már említett, 18. század végére vonatkozó írásából részletesen megtudható a tisztítás módja: „IV. szakasz A G. asszonyi munkákról § 132. Az edények nem tisztítása nem csak undorodást és csömört szerez, de sokakban káros és mérges is... 4. A vasedényeket ha nem tisztítjuk a rozsda eszi meg. Ezt a jó gazdasszony nem engedi meg, az apróbbakat mindennap kőporral vagy hamuval megfényesítteti. Amelyek ritkán kellenek minden fertály végén 48 óráig borseprőbe áztatja és kőporos hamuluggal erősen megdörgölvén a napon megszáraztja. Ez egy igen ditséretes tisztítás módja." Kőpor árusok az 1920-as években még előfordultak a falvakban.

6

2 Az edényeket a főzés helyének közelében, a padkákon, kemence tetején vagy a kamrai, konyhai polcokon tárolták. Az öntöttvas edények félköríves, peremből induló fülei alkalmasak a falra akasztásra is. A nyeles edények nyelének vége általában átlyukasztott, ez szintén a falra akasztást szolgálta. A ritkán használt, nagyméretű edények helye a padláson volt. JAVÍTOTT EDÉNYEK A cserépedényekhez hasonlóan drótozott edény a 83.35.8. számú vasfazék, Kecskés Péter Dömösön vásárolta, az edényen repedés nem látható. Érdekes a G.87.12.117. számú göcseji fazék javítása, alsó harmadán lemezekkel foltozott, a lemezdarabokat drótozás tartja a helyén. A 83.35.2-es vaslábast, Kecskés Péter Gyöngyösön vásárolta, ennek repedését a szájpereme alatt körbefutó, a fülekhez rögzített drótozással javították. A szájpereme alatt körbefutó rézabroncs tartja össze a 2005.68.10. leltári számú gyöngyösi edényt. A 77.10.324-es vaslábast Bíró Friderika Rédicsen gyűjtötte, ennek repedését a feneke felett körbefutó vastagabb vasdrót tartja össze. Gyakori a letört lábak pótlása a csonkokra rögzített új lábakkal, pl. 80.10.1. Ha az edény lábának végéből letört egy kis darab, előfordult, hogy a többi lábat a rövidebbhez igazították. Rászegecselt lemezzel több kovácsolt edényt javítottak, például a göcseji G.67.1.21. számú edény fenekét és oldalát. Az edények javítóiról nincsenek részletes adatok a leírókartonokon, a drótozást drótos tótok, a kovácsolt edények foltozását foltozó cigányok, kovácsok végezhették, kisebb javításokat házilagosan is megoldhattak a tulajdonosok. 6

2 NAGY Géza 1983. 140 30