Kiss Kitti: Kovácsolt és öntöttvas edények a magyar szabadtéri múzeumokban (A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai, Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Edényformák és használati adatok - Lábasfedők

LÁBASFEDŐK A lábasfedőket sütésre és fedőként használták: 83.13.4. fedő vagy sütőedény, 83.58.69., 83.58.68. rántást vagy tojást sütöttek benne, fedőként használták, 75.39.56. halsütő helyi névvel Szeremléről származó tárgy, az 1920-as évekig használták a szabadban vagy kemencepadkán hal vagy tojás sütésére és fedőként. A gyűjteményben található 8 db lábasfedőből 4 db a Dél-Dunántúlról, 3 db a szomszédos Kalocsai Sárközből és 1 db Hajdúsámsonból, régiségkereskedőtől származik. (A Sóstói Múzeumfalu anyagában a 79.22.1. számú lábas fedője és a 88.1.13. számú lángossütő is ilyen, valamint a Szennai Szabadtéri Gyűjtemény Sz. 69.4.6.2. tárgya is.) Az edénytípus elsősorban déli országrészre jellemző táji elterjedése összefügghet a bánáti (Anina) edénygyártás viszonylagos közelségével és a Duna, mint szállítási útvonal lehetőségével. A 20. század elejének árukatalógusaiban a lábasfedő mindig a bánáti lábas (a gyűjteményben ilyen például a 86.3.170.) elnevezésű edény mellett, arra való fedőként szerepet, valószínűleg azért, mert az edénytípus gyártása a Bánátban kezdődött el.

6

0 6. kép Részlet a szentkeresztbányai vasöntöde és szerhámorgyár árjegyzékéből. 1911. 8. térkép Lábasfedők gyűjtési helye 6

0 Például: Nadrági vasipar-társaság 119131 és Szentkeresztbánya vasöntöde és szerhámorgyár 119111 képes árjegyzékei. Utóbbi elérhető: http://mek.niit. hu/0Z700/04720/04720.pdf 27