Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A magyarországi szántalpas hombár
vol plébánia hívei ugyanebben az időben települtek I/okra, egy részük később tovább vándorolt Szontára, Monostorszegre., Béregte és Hercegszántóra. 8 5 Külön csoportot alkottak a Duna jobb partján települt Darázs, Marok, lzsép és Dályok bolgár-macedón eredetű lakói. E négy falu lakói - akiknek etnikai összetartozását néprajzi adatok is megerősítik* 6 - valószínűleg a XVII. század második felében a pavlikánok üldözése elől menekültek el Bulgária nyugati részéről, és hosszú vándorút után, Hercegovinán és Bosznián keresztül jöttek a Duna mellékére. 8 7 Az 1717-től vezetett izsépi anyakönyvben bolgár neveket találni és nyelvük is megőrizte a bolgár-macedón akcentust. 8 8 Vándorútjukat nem ismerjük, de könnyen elképzelhető, hogy Bulgáriának arról a nyugati részéről jöttek (szófiai síkság, Codecs környéke, Vitosa hegység), ahol a pásztorok ma is használnak szántalpas kunyhót. 8 9 Az is lehetséges azonban, hogy ezzel az épülettel Hercegovinában vagy Boszniában ismerkedtek meg. A fentiek alapján a Magyarországra kerülő szántalpas épületeknek egy Balkánon keresztül vezető elterjedési útját tételezhetjük fel, ahol a délszláv, s köztük a sokac népcsoportok mozgatták ezeket az életmódjához szorosan hozzátartozó épületeket. Ellentmond ennek a feltételezésnek az, hogy a szántalpas kunyhókat a Déli-Kárpátok vidékén is használták. Az ellentmondás azonban csak látszólagos, hiszen már GUNDA megállapította, hogy a szántalpas kunyhó balkáni műveltségi elem ezen a területen, amit költözködő román pásztorok hoztak és honosítottak meg.'"' A rendelkezésünkre álló adatok birtokában nem látjuk semmi okát annak, hogy e megállapításban kételkedjünk. A szántalpas épületek migrációjának tehát egy másik útja is volt, létrejöttét a sokac ághoz hasonló gazdasági és migrációs feltételek biztosították. Az itteni szántalpas gabonások eredetét és múltját is ezekkel a pásztorépületckkel való összefüggésben kell vizsgálni, a kapcsolat konkrét elemzéséhez azonban nincs elég adatunk. Más kérdés, hogy a szántalpas épületek elterjedése csak a sokacok javára írandó-e? Az is lehetséges, hogy ebben más délszláv népcsoportok is közreműködtek. Ha ez így is volt, adataink arra mutatnak, hogy ezek az épületek nálunk - más gazdasági körülményeik miatt 9 1 - korán kiszorultak a használatból. A beköltöző sokacok a Duna és a Dráva mellékén mezőgazdaságilag kevésbé hasznosítható ártéri területekre települtek, ahol a korábbi állattartó életmódjukat tovább folytatták. 9 2 A legelőváltó pásztorkodás ugyan itt szűkebb területre korlátozódott, de mozgó jellegét így is megtartotta. Ezért maradt meg tovább náluk a szántalpas pásztorkunyhó is. BELLOSICS szerint az izsépi, dályoki sokac pásztorok a XIX. század derekán még ilyen épületben laktak. 9 3 Ez az adat önmagában is bizonyító erejű és rámutat a régi, hagyományos életmód hosszú továbbélésére. A Duna és a Dráva környéki so85. Uo. 86. VÁRADY Ferenc (szerk.): Baranya múltja és jelenje. Pécs 1896. I. 292-294. 87. UNYI i.m. 76-77. 88. Uo. 89. WAKARELSK1 i.m. (1956) 54. 90. GUNDA, Deli Kárpátok 42. 91. Például a bolgárok letelepedésük után mindjárt főidet kezdtek művelni. Vö. CZIRBUSZ Géza: A délmagyarországi bolgárok etimológiai magánrajza. Temesvár 1882. 115. 92. Ezt a XVIII. század második felétől vezetett Mohácsi Közgy. Jkv. számtalan adata igazolja. 93. BELLOSICS i.m. 300. 77
