Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Köszöntések - megnyitók - Alföldi Fazekas Triennálé, 1988

vábbfejleszteni nagyon szépen megformált edényein. A mezőtúri hagyományokat folytatja ezúttal is Barna Ildikó szépen metszett, áttört edényeivel. A példákat még lehetne sorolni, de az eddigiek is mutatják, hogy a hagyományhoz való ragaszkodás nent jelent feltétlen konzervativizmust vagy visszafejlődést. Ezeknél a tárgyaknál a történeti hagyomány az a szilárd alap, amelyen állva az alkotó szabadon engedheti fantáziáját, kifejezheti szépérzékét. Ezt tette a tatai Végh Ákos is, aki tökéletesen megformált edényeket díszített sajátosan egyéni stílusban és a kettő harmonikusan illeszkedik egybe. A második csoportba tartoznak azok a munkák, melyek a hagyományos formákból és díszítő stílusból kilépve, funkcionálisan is újat hoztak a díszedény kategóriában. Gy. Kamarás Katalin és Kiss Márta a kerámia művesség technikai eszköztárával és anyagával, a korongolt edények formakincse és a figurális ábrázolás hagyományait összeillesztve készített harmonikus dísztárgyakat. Az általuk követett út egészen sajátos keveredése a fazekasság gondolat- és érzelemvilágának. Az előbbi a kézműves mesterségeket ábrázoló képsorával, az utóbbi a fazekas munka fázisait bemutató plasztikáival még a középkori kályhás mesterség, a kályhacsempék dekoratív világát is érzékeltetni tudta, igen magas esztétikai igénnyel pályamunkáin. Ebben a műfajban sajátosan egyéni hangvételűek Kiss Andrea plasztikái, melyek ezúttal vásári jeleneteket varázsolnak elénk rendkívül sok humorral, ötlettel és a játékosságnak szinte végtelen variációival, az alföldi kerámia figurális ábrázolásai legjobb hagyományainak művészi igényű továbbfejlesztésével. Ebbe a csoportba tartozónak érezzük még Török Katalin és Gácsiné Kovács Erika munkáit. Mindketten arra törekedtek, hogy finoman korongolt formákkal, egyszerű díszítésekkel nemesen egyszerű edényeket csoportosítsanak étkészletté, asztali garnitúrává. Az ő esetükben a továbbfejlesztés funkcionális irányú, azaz mindennapi használati tárgyak készítésére törekedtek. Ennek érdekében a díszítéseket minimálisra egyszerűsítették, de nem adták fel sem a hagyományba ágyazódott formavilágot, sem a mívesség magas igényét. A harmadik csoportba azok az edényfajták és stílusok sorolhatók, melyeknél a zsűri sem ezen a pályázaton, sem egyéb fórumokon nem tapasztalhatta a továbblépés lényegi jeleit. A mázas edények különböző stílusú csoportjai tartoznak ide, melyeknél a hagyományhoz való ragaszkodás magas mívességgel párosul, és ez teszi ezeket az edényeket elfogadhatóvá. Ezen a kiállításon is láthatunk számos ilyen tárgyat, mely tisztességes alkotói magatartás eredménye. Ide tartoznak a fekete edények is, akár a Tiszavidékről, akár a Dunántúlról származnak. Úgy tűnik, hogy a fekete kerámia továbbfejlesztése az elmúlt 30 évben bejárta azt az utat, amelyet a hagyományhoz való kötődés mellett megtehetett, beleértve az újabb formai és díszítő variációkat is. A továbblépés, az újabb igényekhez való alkalmazkodás csak további kísérletekkel, bátor kezdeményezésekkel valósulhat meg. Összefoglalva a zsűri véleményét: A IV Alföldi Fazekas Triennálé elérte a célját. Ismét fórumot adott kerámia művességünk, a hagyományos fazekasság és a népi iparművészeti kerámia találkozásának, mely nem a szembeállítás szándékosságával, sokkal inkább az alkotó egybefonódás igényével jött létre. Az elfogadott tárgyak jelzik, hogy e művesség jelenlegi helyzete elégséges alapot nyújt ahhoz, hogy újabb lendületet vegyen. Erről egyébként ezen a kiállításon Önök is meggyőződhetnek. 474