Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népi műemlékek - tájházak - Tárgyak a tájházban
A tárgyak funkció szerinti csoportosítása kifejezi a családban kialakult értékrendet. Úgy tűnik, hogy a termelő munka tárgyai (szerszámok, eszközök stb.) a nagyobb vagyonnal rendelkező családoknál az értékrend élén állnak. Nyilván nem így van ez a szegényebb sorsú családoknál. Általában a fontossági sorrend második helyén az élelmiszer előállítás, a főzés, a tárolás és a konzerválás tárgyai állnak. A berendezés, a bútorzat általában stabilabb és sokszor a presztízs kifejezője, mint ahogy a fitogtatott kelengye tárgyai és a szerelmi ajándékok. Utolsó helyen vannak az értékrendben a használatból kiszorult , kikopott, lecserélt tárgyak, melyek a paraszti mentalitás szerint még másodlagos funkciót kell kapniuk (pl. fazék mint virágtartó stb.). A ház tárgyainak értékrendjében meghatározó szerepe van a használat gyakoriságának. Kézenfekvő, hogy a naponta használt gyúródeszka, a tejesköcsög vagy a kenyérvágó kés előbbre kerül a fontossági sorrendben, tényleges értékétől függetlenül. A ritkán használt hurkatöltő, vagy a disznófürösztő teknő értéke esetenként nő még, amikor ténylegesen szükség van rá. Ilyenkor gyakran „vándorol", a közösség egy csoportjánál a kölcsönzések tárgya. Szinte minden tájházban megfigyelhető a tárgyak időbeli és lokális vándorlása, amely persze összefügg az értékrend folyamatos változásával. Az egykor a tiszta szobában használt bútorok, textíliák a hátsó szobába kerülnek (a karospad gyakran a tornácra), onnan tovább vándorolnak a kamrába, pincébe, szerszámosba vagy a padlásra, végső soron a tanyára vagy a szőlőhegyi pincébe. Ennek következtében a tájház tárgyi berendezése egyszerre képviseli a múltat, az előző generáció ízlését a hátsó szobában, illetve a jelent és a jövőt a tiszta szobában. A konyha körüli világban a cserépárú. a fa eszközök tekintenek vissza a múltba, míg az ipari, gyári termékek, a zománcos edények, porcelán tányérok, a gépi vajköpülő és a gyári takaréktűzhely már az új igényt és ízlést jelzi. Mindez nyomon követhető a lakástextíliák vagy pl. a világítóeszközök területén. A különbözőség ellenére egy tájházban egységes és természetes rendszer ez, voltaképpen a fejlődés különböző fázisainak kifejezője. A tájházban látható tárgyak funkcionális csoportjai az ünnepek cs a mindennapi élet számos mozzanatát rögzítik, mindegyiknek megvan a térbeli revírje is, mely többnyire praktikus céllal több generáció kezén alakult ki, és együttesen a házbeli életet szolgálja. 186. kép. Szoba, Harta (BERECZKI Ibolya felvétele] 460