Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népi műemlékek - tájházak - A tájházakról
173. kép. Tájház szobája, Báta (BERECZKI Ibolya felvétele) szilvalekvárfőzés, kalácssütés, birkapörkölt főzés, keszegsütés stb. programoknak, nem is beszélve a disznóölés programokról, a kézműves kirakodó vásárokról és más rendezvényekről. A korábban múzeumként kezelt, szinte templomi áhítattal megközelített tájházak, a szabadtéri néprajzi múzeumok példáit követve élőkké váltak, ami persze gondokkal is járt. Például ki kellett alakítani sok helyütt a vendégfogadás infrastrukturális feltételeit, ki kellett adni az írásos információkat, leporellókat, katalógusokat, el kellett helyezni az eligazító táblákat stb. Jelentősen megváltoztak a tájházak tulajdonviszonyai is. A megyei múzeumi szervezetek - csökkenő anyagi ellátottságuk következtében - egyre több megyében „adták le', adták át az önkormányzatoknak, vagy a civil szervezeteknek a korábban általuk kezelt tájházakat, így kialakulhatott mára egy olyan tulajdonosi struktúra, melyben az állami, megyei tulajdont felváltotta a városok, falvak önkormányzati tulajdona. Több tájházat birtokolnak vagy kezelnek alapítványok, civil szervezetek vagy kft-k. A legutóbbi években több tájházat alapítottak és fejlesztenek magánszemélyek, gyakran felmenőik házát használva fel erre a célra. Különösen aktívak a nemzetiségi önkormányzatok és közösségek a tájházak szervezésében. Ki gondolná, hogy hazánkban több mint 60 német nemzetiségi tájház működik, igen aktívan, rendezvényekkel, kiadványokkal. A hazai szlovákok is több tucat tájházat szerveztek és működtetnek külön erre a célra létrehozott intézmény felügyeletével, jelentős anyagi ráfordításokkal. A Tájházszövetség és a szakfelügyelőket adó szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum aktivitása következtében a tájházak vonatkozásában mozgásba lendültek a határainkon kívüli magyar népességű területek is. A mai Szlovákiában - DANTER 444