Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népi műemlékek - tájházak - A tájházakról
A tájházakról Harminc év nagy idő, szinte egy emberöltő. Az ekkor lezajlott 15 népi építészeti tanácskozás egyfelől jelzi a népi építészet mindenkori súlyát, helyét az épített örökség egészében, másfelől a tanácskozások részletei rámutattak a változó időben zajló történelmi, gazdasági és társadalmi események által befolyásolt népi építészet újabb és újabb problémáira. A szakemberek egy jelentékeny csoportja, építészek, történészek, műemlékvédelmi szakemberek, néprajzkutatók, muzeológusok, a hatóságok képviselői 1977-ben azért szövetkeztek előbb egy konferenciára, majd Békés város jóvoltából egy sorozatra, hogy eladdig nem gyakorolt módon, közösen nézzenek szembe a népi építészet gondjaival, és együtt vitassák meg a problémák megoldásának lehetséges módjait. I larminc év számomra is nyomasztóan nagy idő, hiszen - talán egy kivételével részt vettem minden tanácskozáson, sőt egy időben Sisa Bélával együtt a tartalmi szervezést is vállaltuk. Emlékezetem és a megjelent publikációk szerint a tanácskozásokon igen sokoldalúan láttuk és láttattuk a népi építészet, és ezen belül a tájházak gondjait. Mindjárt az első konferenciának 1977-ben a tájház volt a témája. Sajnos, az előadások - tudtommal - nem jelentek meg, de talán az itt jelenlevők közül is sokan emlékeznek a jajkiáltásokra: veszélyben a tájházak! A második tanácskozáson, 1979ben már a hasznosítás, és ezáltal a megmaradás lehetőségeit taglalták az előadók. Ma már úgy látjuk, hogy a jajkiáltások nem pusztába kiáltott szavak maradtak, hiszen a lelkes amatőrök, lokálpatrióták, népművelők, pedagógusok, építészek, néprajzkutatók, muzeológusok, műemlékesek több évtizedes munkája eredményeként napjainkban több mint 300 létező, élő és látogatható tájházról van tudomásunk, melyekben óriási, építészeti, néprajzi és helytörténeti érték halmozódott fel és vált közkinccsé. De voltaképpen mit is nevezünk tájháznak? Mit takar ez a fogalom? Az már régen kiderült, hogy tartalma igen összetett. Több korábbi kísérlet után Balassa Iván 1987ben ezt így fogalmazta meg: „A tájház a népi építészet szempontjából jelentős, esetleg népi műemléknek minősített épületben berendezett lakásbelsőket (ritkábban műhelyeket, kezdetlegesebb ipari létesítményeket) bemutató múzeum." A továbbiakban kifejti, hogy nem tartozik ebbe a körbe az olyan népi építészeti emlék, melynek nem autentikus, a ház korára jellemző hagyományos berendezése van, hanem vitrines kiállítás látható benne, vagy a kiállítás egy-egy jeles személyiségének állít emléket. A magam kísérlete után (1997) a 2002-ben létrejött Magyarországi Tájházak Szövetsége alapszabálya rögzíti: „Tájház a népi építészet szempontjából jelentős, esetleg népi műemléknek minősített épületben berendezett lakásbelsőket (esetleg műhelyeket, kezdetlegesebb ipari létesítményeket) bemutató muzeális intézmény." Ez a meghatározás tehát már nem múzeumról, hanem muzeális intézményről beszél, és ez a meghatározás jelentősen kibővítette az ide tartozó építmények körét. A tájház tehát egyfelől építészeti emlék, függetlenül attól, hogy helyileg hogyan nevezik (faluháznak, falumúzeumnak, helytörténeti múzeumnak, zsellérháznak, gazda441
