Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - Népi iparművészet és közművelődés

díszítőművészetünk legjobb hagyományait hordozó tárgyak újraelőállításával, továbbfejlesztésével. Ebben a társadalmi folyamatban rendkívül fontos szerepe van a Népi Iparművészeti Tanácsnak, a HISZOV-nek és a köréje tömörült szövetkezeteknek, amelyek hivatásszerűen keresték és keresik az utat, és nem is eredménytelenül, hogy az egykori tárgyi világ, az egykori falvak és mezővárosok termelési és fogyasztási struktúráját alkotó tárgyak sokasága, esztétikailag és funkcionálisan továbbfejlesztve, mai ízlésünkhöz igazítva gazdagítsa, szépítse mindennapjainkat. A holnap megnyíló jubileumi kiállítás felvillantja az elért eredményeket. Láthatják, hogy az egykori viseletdarabok hogyan válnak mai öltözködésünk részévé, az egykori bútorok miként teszik szebbé, hangulatosabbá lakásunkat, és az egykori és mai fazekasok, faragók, szövők, kovácsok, bőrművesek készítményei hogyan elégíthetik ki a mai ember esztétikai és funkcionális igényeit. A Népi Iparművészeti Tanács felügyeletével, irányításával működő szövetkezetek, vállalatok vagy a NI F zsűrizésein megjelenő egyéni alkotók rendkívül széleskörű tevékenysége a mindennapok művelődése, közművelődésünk fejlesztése szempontjából két vonatkozásban is különös jelentőségű. A népművészeti tárgyak, népi iparművészeti darabok előállítói, a népművészet mesterei, a népi iparművészek, a népművészet ifjú mesterei, a szövetkezetek dolgozói és bedolgozói, az önálló faragók, hímzők, szövők, fazekasok, bútorkészítők, kovácsok, tojáshímzők stb. valamennyien alkotók, akik különböző színvonalon alkotásokat hoznak létre, függetlenül attól, hogy szervezett termelés folyamatában vesznek részt, mint a szövetkezeti tagok, vagy munkájuk csak egyéni érdeklődés, hobbi eredménye. Az alkotás, az új tárgy előállításának folyamata voltaképpen az önmegvalósulás, az egyéni kulturálódás, az egyéni képességek kibontakozásának egyik eszköze is egyúttal, amely a hagyományok ápolásával, továbbfejlesztésével, mai életünkhöz, esztétikai igényeinkhez való igazítással közvetlenül vagy közvetve segíti az érzelmileg, gondolatilag gazdagabb, esztétikailag igényesebb ember kialakítását. Az a faragó, korongoló, hímző, szövő, alkotó, aki a hagyományból, a „tiszta forrásból" merítve azon fáradozik, hogy a modern ember életét gazdagító, mindennapjait szolgáló tárgyakat hozzon létre, voltaképpen önmagát valósítja meg, saját éltét teszi tartalmasabbá, egyéniségének pozitív vonásait bontakoztatja ki az egész társadalom hasznára. Ugyanilyen fontos, vagy talán még jelentősebb a népi iparművészet egésze tevékenységének társadalmi következménye. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a népi iparművészet, a népi iparművészeti tárgyak készítése, előállítása és forgalmazása 25 év alatt mozgalommá szélesedett. A hivatásos alkotók mellett amatőrök százai töltik szabadidejüket faragással, szövéssel, hímzéssel vagy más foglalatossággal. A mozgalom az önmegvalósításon, az egyéni képességek, gyakran művészi tehetség kibontakoztatásán kívül az elmúlt 25 év alatt és napjainkban is óriási hatást gyakorol egész társadalmunkra. A népi iparművészet alkotói termékeik, alkotásaik révén, közvetve vagy közvetlenül társadalmunk széles tömegeit ismertették meg népművészetünk hagyományaival. Felkeltették az érdeklődést a hagyományos feltárása, a régi tárgyak összegyűjtése, megbecsülése iránt. Miközben maguk is gyűjtöttek, keresték a régit, a még régebbi formákat, motívumokat, majd ezek felhasználásával újat alkottak, széles 390