Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Népművészet - népi iparművészet - A Janus Pannonius Múzeum borotvatartói

1. Az egyik legegyszerűbb zármegoldás. A fedél a tok ferdén hornyolt vájatába illeszkedik és tolltartószerűen lehúzható. 2. A tok végén a fedelet faszög rögzíti, amely körül, mint tengely körül, elforgatható. A fedél másik vége ferdén levágott és csak egy irányban nyitható. 3. A fedél ferdén lemetszett végét biztosító pecek rögzíti. Először azt kell előre vagy hátra eltolni, azután fordítható el. 4. Az egyik leggyakoribb típus, az összes többi ennek továbbfejlesztett változata. A fedelet egyik végén faszög rögzíti úgy, hogy körülötte nagyobb vájat van. így a fedél előre és hátra csúsztatható. Másik, egyenesre levágott végéből kis csap áll ki, amely a tok megfelelően kivágott részébe illeszkedik. Nyitáskor a fedelet hátrahúzzák, azáltal a csap kicsúszik helyéből, majd az egész elfordítható. 5. Az előzőnél annyival bonyolultabb, hogy először a fedél alatti (ritkán a fedél feletti) ferdén levágott biztosító lapot kell kifordítani, a fedelet csak azután lehet hátrahúzni és elfordítani. 6. A tok egyik végén levő biztosító pecek rögzíti a fedelet. Először ezt kell letolni, utána a fedél hátrahúzható és elfordítható. 7. A fedelet itt a faszögre helyezett fakorong rögzíti, melynek alját megfelelően kifaragták. A korongot el kell fordítani, utána a fedél hátrahúzható és elfordítható. 8. Ugyanolyan mint az előző, csakhogy a korong itt a fedél lemetszett végénél van, és annak kivésett csapját rögzíti. 9. Az eddigiektől el térő megoldású. A fedelet középen ferdén félbevágták. A két részt a végeken egy-egy faszög rögzíti, amely körül elfordítható. A két fedélrész találkozásánál levő vésetbe fapecek illeszkedik. Először ezt kell kiemelni, majd a fedélrészek elfordíthatók, egyik jobbra, a másik balra. 10. Az 5. típus továbbfejlesztett változata. A biztosító alsó lapot pecek rögzíti, először ezt kell eltolni, Plzután a nyitása olyan, mint az 5. típusé. Az alábbiakban egyenként ismertetjük gyűjteményünk borotvatartóit. Az adatok sorrendje a következő: leltári szám, a gyűjtés helye, a múzeumba kerülés ideje, méretek; anyag, forma, belső beosztás, zármegoldás. Ezután a díszítő technika és a díszítmény leírása következik, majd a tárgy állapota, (amennyiben ismeretes) a készítő neve, a készítés helye és ideje. Végül a gyűjtő nevét tüntetjük fel. A borotvatartókon látható évszámokat azonosnak vettük a készítés idejével. 52.315.1. - Máriagyűd. - 1907. - H: 213 mm, M: 19 mm, Sz: 48 mm. Mindkét végén lekerekített tégla alakú. Belül ferdén két rekeszre osztott. - Zármegoldás : 5. típus. Díszítménye vésett. Fedelét és mindkét oldalát egymásba érő apró négyszögek alkotta szalagdíszek töltik ki. Fedelén ezek geometrikus mintát alkotnak. - Kopott, fedele megvetemedett. Készítője, a készítés helye és ideje ismeretlen. Gyűjtője ismeretlen. 52.316.1. - Ismeretlen. - 1927. - 14: 260 mm, M: 46 mm, Sz: 64 mm. Négyszögletes, csónak alakú. Két vége lefelé keskenyedően levágott. Egyik végén önmagába csavarodó, plasztikusan kifaragott dísz. Belül kivájt, osztatlan. - Zár: 1. típus. 360