Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Népművészet - népi iparművészet - A Janus Pannonius Múzeum szaru sótartói
nincs." 1 7 Feltehető, hogy a díszítményt, amelyre analógiát nem találunk az idevonatkozó magyar szakirodalomban, vaskos humorú pásztor készítette. A karcolt sótartók negyedik csoportját a legutóbbi évtizedekben készült darabok alkotják. Öt sótartó tartozik ide. Jellemzőjük, hogy sárgára színezett díszítményük túlnyomórészt növényi. Érdekes, hogy a korábban gyakori emberábrázolás helyett ismét növényi mintákat használnak a faragók. Ez azzal magyarázható, hogy a betyárromantika idővel vesztett erejéből; a betyárok tettei és az azokról szóló anekdoták, mesék már nem ihlették meg a faragókat. Azonkívül a most már jóformán csak piacra dolgozó művészeknek a gyors és könnyű munka érdekében le kellett mondaniok az aprólékos emberábrázolásról, szívesebben karcoltak mutatós növényi mintákat. Az 51.123.1. és 51.124.1. ltsz. sótartók majd egyforma, stilizált virágdíszítménye elárulja, hogy ugyanazon faragó kezétől származnak. Az egyiken ábrázolt kakas pedig arra vall, hogy a korábbi állatalakok mellett megjelenik a paraszti környezetre jellemző baromfi is. - A másik három sótartót Hoffer János szaporcai faragó készítette. Különböző időben készültek, 1933-ban, 1943-ban és 1960-ban. A készítő stílusára jellemző jegyek mindhármon megtalálhatók. Az oldallap négyszögletes díszítménye mindegyik sótartóján beszegett szélű keretben van; és virágmintái is hasonlók. Állatábrázolást csak az 51.144.1. ltsz. darab egyik oldalán találunk. Kedvelt díszítő motívuma a stilizált tölgymakk és a sárgára színezett vadvirág csokor. A karcolt sótartók fedele, kevés kivételtől eltekintve, domború faragással díszített. Néhánynak fedelén karcolt díszítményt is láthatunk, mint például az 51.102.1.2. ltsz. fedelén, bár a szélén kifaragott babszem nagyságú bütykök inkább domború faragásra mutatnak. A karcolt sótartók közül egyedül az 51.95.1. ltsz. sótartó fedelét díszítették véséssel és spanyolozással. Ugyancsak vésett az 51.124.1.2. ltsz. fedélen a szív és a tulipán is, de a véset oly széles és mély, hogy domború faragásnak vehető. A többi fedél domború faragása legtöbbször növényi motívumot ábrázol. Itt már aránylag ritka a tulipán. Az 51.125.1.2. ltsz. fedél hosszú, leveles szárú tulipánja egyszerűbb rajzú, az 51.144.1.2. ltsz. fedélen levő két kisebb és két nagyobb tulipán szimetrikus. Az 51.108.1. ltsz. sótartó fedelét, erősen stilizált virágminta tölti ki.. - A legutóbbi időkben készült tárgyak fedelén gyakori a stilizált margaréta és a rózsa, amelyet néhány levéllel egészítettek ki. Hoffer János is legtöbbször rózsát faragott sótartói fedelére. Ezeken a tárgyakon már látszik, hogy piacra készültek, fedelüket és aljukat pácolták és sellakkal fényezték. Két sótartó fedelén látunk ember-, illetőleg állatábrázolást. Az 51.107.1.2. ltsz, fedelére puskás betyáralakot, az 51.109.1. ltsz. sótartó fedelére pedig fák közt szaladó szarvast faragott készítője. Sajnos, díszítőművészeti szakirodalmunk, egy-két rövid megjegyzéstől eltekintve, nem foglalkozott a szaru sótartókkal. Hiányoznak ezideig az egyes sótartó gyűjtemények részletes leírásai, leíró katalógusai is. Amíg ezek nem állnak rendelkezésre, addig sem darabonként, sem összességében nem hasonlíthatjuk össze gyűjteményünket más vidékek hasonló népművészeti alkotásaival. Sótartóink jellegzetes ornamentikája alapján annyit azonban így is megállapíthatunk, hogy gyűjteményünk része a Dunántúl, azon belül pedig a Balatontól délre eső vidék népi faragóművészetének. 17. MALONYAI: im. III. 268. p. 352
