Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar parasztház függőleges tagolódása, veremház, barlanglakás

46. kép. Barlanglakás, Szomolya IBAKÓ Ferenc felvételei bejárata előtt volt. nem volt bekerítve. Később kerítéssel határolták el a lakosok saját kis udvaraikat. A barlanglakás magyar neve többnyire lyuk, pincelyuk, pinceház, esetleg kőház. A pince- összetétel utal arra, hogy egyrészt a barlanglakások területe fedi az intenzív bortermelés területét, másrészt ugyanezen a tájon ugyanezzel a technikával és formai megoldással készítettek borpincét is. A barlanglakások alaprajzilag meglehetősen változatosak, mégis bizonyos törvényszerűségek megállapíthatók. A legtöbb megmaradt barlanglakás egyetlen helyiségből áll, amelynek bejárati ajtaja, néha egy kis ablaka van, és amely betölti a konyha és a szoba funkcióját is. Az egyhelyiséges barlanglakások nagy' számát a tulajdonosok alacsony gazdasági és társadalmi helyzete magyarázza, és az, hogy ez a helyzet gyakran hosszú időre konzerválódott. Mihelyt a család valamivel jobb anyagi helyzetbe került, azonnal fennálló házba költözött, és az elhagyott barlanglakást újból nincstelenek vették birtokba. Az egysejtű lakás három irányba fejlődött tovább. Az egyik irány az volt, amikor a helyiség valamelyik utcával párhuzamos falát áttörték és ott konyhát alakítottak ki. A másik lehetséges út az volt, hogy a következő helyiségeket (konyha, kamra stb.) a már 213