Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar népi építészet kutatásának forrásai és a kutatás története

adatokkal együtt mégis hozzásegítik a kutatást a pontosabb történeti kép megrajzolásához. Fontos források a Magyar Nyelv Történeti- Etimológiai Szótárának vaskos kötetei," a napjainkban folyamatosan megjelenő Uj Magyar Tájszótár'

4 adattömege, valamint az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár ez ideig megjelent kötetei." II. A magyar népi építészet kutatásának a kezdetei a 18. századig nyúlnak vissza. Voltaképpen BEL Mátyást tekinthetjük az első kutatónak, aki már említett munkáiban leírja a különböző tájakon és népcsoportoknál használt lakóházakat."' A rövid, de pontos leírások figyelme kiterjedt a falazat és a tetőzet építési módjára, a ház beosztására, a tüzelőberendezésre és a füstelvezetés módjára. Közléseiből kiderül, hogy a lakóházakat a helyszínen tanulmányozta, adatai a lakóház történeti kutatásában ma is jól használhatóak. A magyar népi építészet néprajzi igényű vizsgálata a 19. század elejével veszi kezdetét. Mint említettük, ebben az időben látnak napvilágot az első olyan helyismereti írások, melyek egy-egy táj, egy-egy népcsoport lakóházát és gazdasági épületeit, a lakásbelsőt, a bútorzatot és ezek használatát kellő részletességgel ismertetik. NEMES-NÉPI ZAKAL György az őrségi (1818),

1

7 SZEDER Fábián a felső-magyarországi palóc (1819)," KOSSITS József a délnyugat-magyarországi szlovén (1828),

1

9 BLANDER Ferenc a Dunántúlon levő göcseji (1838)-'" házat írta le szinte néprajzi igényességgel. Ebből a korszakból kiemelésre érdemesek CSAPLOATCS János írásai, melyek a magyar falusi életmódon kívül a különféle nemzetiségek építészeti- és lakáskultúrájáról számos kitűnő megfigyelést rögzítettek." Mégis, a magyarországi falusi építészet vizsgálata szélesebb alapokon a magyar néprajztudomány kezdetével egy időben, a Magyar Néprajzi Társaság megalakulása után, a 19. század utolsó két évtizedében indult meg.

7 A kor szellemi áramlatainak, tudományos célkitűzéseinek megfelelően, a német és osztrák kutatás példáján hamarosan a magyar ház eredetének kérdése került előtérbe. Az eredet körül zajló heves vitában HLSZKA József, IIERMAN Ottó és JANKÓ János tollából különböző elméletek kerültek papírra,'" melyek tudománytörténeti jelentőségük mellett azért is figye13. A Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótára. I-III. Főszerkesztő: BENKŐ Lóránd. Bp. 1967-1976. 14. Új Magyar Tájszótár. Főszerkesztő: B. LŐRINCZY Éva. I. kötet: Bp. 1979. 15. SZABÓ T. Attila: Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. 1. kötet. Bukarest, 1975. II. kötet: Bukarest, 1978. 16. Megfigyelései több helyütt rögzítik a Kárpát-medencében élt német, szlovák, román, szerb-horvát népcsoportok lakóházait és azok berendezését is. 17. NEMES-NÉPI ZAKÁL György: Eörséghnek Leirása. 1818. Közli: MÉSZÖLY Gedeon: Az Őrség száz évvel ezelőtt. Ethnographia, 1917. 103-104. 18. SZEDER Fábián: A palócok. Tudományos Gyűjtemény, 1819. VI. 41-42. 19. KOSSITS József: A Magyar Országi Vendus Totókról. Tudományos Gyűjtemény, 1828. V 12-16. 20. BLANDER Ferenc: Göcsejnek esmérete. Tudományos Gyűjtemény. 1838. VI. 23-25.; Ujabb közreadása: PLANDER Ferenc: Göcsejről. Zalaegerszeg, 1970. 21. CSAPLOVICS, Johann: Slavonien und zum Theil Croatien. Pesth, 1819.; CSAPLOVICS, Johann: Topographisch-Statistisches Archiv des Königreichs Ungern. Wien, 1821. 22. Erről és a II. világháborúig terjedő korszakról részletes tudománytörténeti tájékoztatást nyújt, teljes bibliográfiai jegyzékkel: VAJK-M Aurél: A magyar népi építkezés és lakáskutatás. Bp. 1948. 23. Részletes elemzésüket lásd: VAJKAI Aurél: A magyar népi építkezés és lakás kutatása. Bp. 1948. 14-15. 198