Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A magyar népi építészet kutatásának forrásai és a kutatás története

A magyar népi építészet kutatásának forrásai és a kutatás története i. A magyar népi építészet kutatásának forrásai, jellegük-értékük szerint rendkívül eltérőek, abban azonban egységesnek ítélhetők, hogy a magyar népi építészet történeti mélységű és részletes alakulásmenetének felvázolásához - feltárásuk esetlegessége miatt - még nem elégségesek. Jóllehet a magyarság Kárpát-medencében történt letelepedése utáni időszaktól kezdve, főleg a 11-12. századtól a lakóház főbb jellemzőit, alaptípusát, majd ezek történeti változásait elég jól nyomon tudjuk követni, majd a 17-18. századtól kezdve a különböző források gyarapodása nyomán a kép egyre színesebb lesz, mégis, a részleteket illetően sok megvilágosítandó homályos pont van még, főleg a 19. században feltárt regionális háztípusok múltját illetően. a/ Nélkülözhetetlen segítséget nyújt a népi építkezés történeti kutatásához a régészet. A lakóház történeti alakulásmenetének korai szakaszai vázolásához ugyanis jószerével csak a régészet tud adatokat szolgáltatni a hiteles emlékanyag feltárásával. Magyarországon először az 1930-as évek elején merült fel annak az igénye, hogy - az akkori törekvéseknek megfelelően - a magyar ház geneziséhez régészeti forrásanyagot használjanak fel. PAPP László,

1 SZABÓ Kálmán

2 és CSALOGOVITS József azokban az években számos 14-17. századi elpusztult települést tárt fel, és az eredmények alapján a néprajzi kutatás a ház fejlődésének több történeti fázisát rekonstruálta. Noha a kutatások földrajzilag elég szűk területekre korlátozódtak, tehát a nyelvterület egészére vonatkozó következtetések levonását nem tették lehetővé, az eredmények alapján sikerült több korábbi romantikus, tudományosan nem megalapozott elméletet a háttérbe szorítani. A tudományosan és technikailag megfelelően előkészített, módszeres falufeltárások az 1950-es években indultak meg hosszú távú tervek alapján. A program kidolgozása, beindítása, módszereinek kidolgozása MÉRI István

4 nevéhez fűződik. MÉRI Ist1. PAPP László: Ásatások az elpusztult Kecskemét vidéki falvak helyén. Néprajzi Értesítő, 1931. 137-152.: PAPP László: Adalékok az alföldi ház és tüzelőberendezések történetéhez. Néprajzi Értesítő, 1939. 389-390. 2. SZABÓ Kálmán: Az. alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei. Bp. 1938. 135. lap. 3. CSALOGOVITS József: Tolna vmegye Múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén. Néprajzi Értesítő, 1937. 321-333. 4. MERI István: Beszámoló a Tiszalök-rázompusztai és a Turkeve-mórici ásatások eredményeiről. Archeológiai Értesítő. 1952-1954.; MÉRI István: A nadabi kályhacsempék. Archeológiai Értesítő, 1957.; MERI István: Árpád-kori szabadban lévő kemencék. Archeológiai Értesítő, 1963.; MÉRI István: Árpád-kori népi építkezésünk feltárt emlékei Orosháza határában. Régészeti Füzetek, 1964. Sere. II. 12. Bp. 195