Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A népi építészet kutatásának főbb kérdései
történeti, földrajzi és etnikai sajátosságok, összefüggések feltárására. Mégis, a kutatások sohasem hagyták figyelmen kívül az udvar, a porta többi épületét sem. A 19. század végén és a 20. század első felében alig van olyan népi építészeti leírás, amely legalább említést ne tenne a lakóház körül az udvarról. Első néprajzi szintézisünkben, a Magyarság Néprajzában BATKYZsigmond már külön fejezetet szentelt a gazdasági épületeknek, melyeket négy csoportba sorolt: 1. „állatoknak szánt hajlék (méhes, ól, istálló stb.). 2. a termés betakarítására való raktár (gabonás, hombár, góré, kamra). 3. munkahely (nyári konyha, faragószín, présház). 4. gazdasági szerszámraktár (állás, fészer, kamra.)" A második világháború utáni kutatások ebbe az irányba is kiszélesedtek. A gazdasági épületek és egyéb kisebb építmények behatóbb vizsgálatát alapjában véve három felismerés sürgette. Az egyik az, hogy a gazdasági épületek többsége az építészet olyan régi elemeit őrizte meg, melyek a lakóháznál már nem találhatók meg, amelyek azonban utalnak építészeti kultúránk korábbi összetevőire. Ezek elemzése az egyre nagyobb számban feltárt történeti adatokkal együtt - sokat segíthet abban, hogy lakóháztípusaink évszázadokkal ezelőtti állapotát és alakulásmenetét rekonstruáljuk. A másik felismerés az volt, hogy a gazdasági épületek a településszerkezet fontos összetevői, amelyek - akár beltelekről, akár kültelekről van szó - jelzik a parasztok tevékenységének térbeli kereteit és mechanizmusát. A parasztporta építményei, az üzemhez tartozó külterületi épületekkel együtt voltaképpen építészeti egységet alkotnak, amelyben az épületek anyagát, szerkezeteit az ökológiai körülmények és a felhalmozott tapasztalatok határozzák meg, az építmények különbözőségét pedig az eltérő funkciók magyarázzák. A harmadik, és talán a legfontosabb felismerés az volt, hogy a melléképületek a lakóházzal együtt gazdasági egységet alkotnak, egyenként és együttesen pontosan tükrözik a parasztok termelésének, fogyasztásának tájilag és történetileg meghatározott jellegét, minőségét és intenzitását. A lakóház és a gazdasági épületek szorosan nyomon követik a gazdálkodás mindenkori változásait, ezért vizsgálatuk alapján konkrét következtetések vonhatók le az életmód alakulására. Az utóbbi három évtized kutatási eredményeként - eltekintve most a külterületek ideiglenes építményeitől, például a pásztorépítményektől - ma mintegy harmincféle funkciót ellátó gazdasági és egyéb építményt ismerünk, amelyek a 19. század végén, illetve a 20. század első felében a magyar nyelvterületen a parasztporta és parasztüzem tartozékai voltak. A szám meglepően nagy, de tudjuk, hogy ezek az építmények eltérő számban és különböző összetételben jelennek meg a különféle termelési és fogyasztási struktúrát képviselő üzemekben, számukat sok egyéb körülmény is befolyásolta. Gyakran ugyanazon formájú és szerkezetű építmény tájanként más és más funkciót lát el, és számolnunk kell néhány építmény történetileg rögzíthető funkcióváltozásával is. A porta építményei csoportosítására BA TKY óta is történtek kísérletek. BARABÁS Jenő kutatásai útmutatójában „Gazdasági épületek" címszó alatt csoportosította őket. DÁM László egyetemi tankönyvében az alapvető termelési ágak szerint két csoportra osztotta őket: az állattartás építményeire és a földművelés épületeire. BALASSA Iván Az udvar gazdasági építményi cím alatt adta közre ezekről az épületekről a legfontosabb ismereteket. A magam részéről kísérletet tettem arra, hogy a parasztgazdaság építményeit a termelésben betöltött szerepük, jelentőségük szerint csoportosítsam. 184
