Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Boglyaformájú gabonások

Boglyaformájú gabonások A 20. század elején fokozatosan kiszélesedő néprajzi kutatások a középső Tiszavi­déken és a Viharsarokban sajátos formájú és szerkezetű gabonatartó épületre: a bog­lyaformájú gabonásra hívták fel a figyelmet. 1 Az udvarban, a ház közelében szabadon álló építményt a föld felszínére emelték, vagy félig a földbe süllyesztették és kúpos alakúra formázták. Általában vályogból vagy tapasztott vesszővázból, ritkábban téglá­ból építették, külön-külön betapasztották, majd kiszárították és kiégették. A tetejébe vágott nyíláson, vagy az oldalában készített ajtón öntötték be a gabonát és légmente­sen lezárták. A néprajzi szakirodalomban először BÁTKY Zsigmond figyelt fel a gabonatárolás e módjára, OSVÁTH Pál közlése ragadta meg a figyelmet, aki bihari monográfiájában így említi: „Sajátságos szokás Csök mán az is, hogy mindenik gazda udvarán egy sárból készített ki­meszelt boglyakemenczeforma épület áll s abban tartják gabonáikat.™ E sorok olvasása után BÁTKY levelezés útján derítette fel a gabonások csökmői és szegvári formáit, a helybeli önkéntes gyűjtőktől jó leírásokat és fényképeket kapott. Az adatok alapján formailag három csoportba osztotta őket. Az első csoportba a „kúpos méhkas formájú'' gabonásokat 29. kép. Boglyaformájú gabonás betöltése, Szegvár (BÁTKY Zsigmond felvételei 1. Jóllehet a néprajzi szakirodalomban jobbára boglvakenience alakú néven szerepel az építmény, az egyszerűség és az egyöntetűség kedvéért a továbbiakban boglyaformájú gabonásnak nevezzük. 2. OSVÁTH Pál 1875. 313. 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom