Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Györffy István, a paraszti földművelés kutatója

pításai. Részletesen leírta a talaj előkészítésének eszközeit és módját, a trágyázás gyakorlatát, a kezdetleges talajmegmunkáló eszközöket, továbbá a vetés és a boronálás módjait. Igen értékes része az összefoglalásnak az aratás eszközeiben és munkamenetének részletezése, az arató munkaszervezetek, a hordás és rakodás, majd a szemnyerési munkák leírása, a táji variánsok feltárása és megokolása. A fejezet végén foglalkozik a paraszti kertgazdálkodás, a gyümölcstermesztés és a szőlőművelés kérdéseivel is, bár ismeretei ebben a vonatkozásban kétségtelenül korlátozottak voltak. Végül a fejezet összefoglalásában megismétli a kettős mezőgazdasági rendszerre vonatkozó megállapításait. A Magyarság Néprajza Földművelés fejezete az összefoglalás és az ismeretek közreadásának igényével készült, de ma már tudjuk, hogy egyúttal programot is adott az elkövetkezendő nemzedékek számára. Valószínűleg GYORFFY maga is tervezte e témakörben is a kutatások folytatását, készült is egy tanulmánya a matyók mezőgazdasásáról. A további feltárásokat azonban oktató-nevelő munkája, más témájú kutatások, majd viszonylat korai halála megakadályozta. A Földművelés fejezetben olyan kutatási program körvonalazódott, amelyet már tanítványai, majd azok tanítványai valósítottak meg. A GYORFFY-iskola szellemében és módszerével azóta számos tematikus monográfia és tanulmány tárta fel a magyar népi gazdálkodás egyes részleteit, egyik vagy másik ágát, ismereteink történeti vonatkozásban is kiszélesedtek. A pedagógus és tudós GYORFFY István tanítása azonban semmit sem vesztett érvényéből. 24. kép. Tüzelősói belső, Karcag (VARGHA László felvétele] 153