Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - Változások és regionális különbségek Baranya paraszti építkezésében

csa. A porta tartozéka az ugyancsak gerendavázas szerkezetű, de külön épített kamra (a Dráva mellékén a fiatal házasok hálóhelye), az istálló és a pajta. Az övezet másik lakóház típusa szintén feudalizmus kori típusnak minősíthető. Két- vagy három sejtű, sárfallal épült, elsősorban a Pécs és Siklós közötti Vidéken, a Mecsekben, Mecsek-Hegyalján, a Dráva alsó folyása mentén és a Duna mellékén volt uralkodó, de szórványosan előfordult német lakta területeken is. Jellemzője az egyetlen konyhai bejárat, a konyha feletti szabadkémény, mely valamennyi tüzelő füstjét a szabadba vezeti. A konyhában négyszögletes sütőkemence, a szobában sárból, vályogból rakott takaréktűzhely áll. A nyeregtetőt zsúp vagy nád fedi, az oromzat simán felfalazott. Gyakran a ház fedele alatt találjuk a kisméretű istállót. A pajta általában külön áll a portán. Ez a lakóház egy Közép-Európára kiterjedő alaptípus egyik változata, melyet Baranya megyén belül a kisebb tájak építési hagyományai és ízlésvilága sajátosra formált. E sajátosság a német telepítésű területeken a magas, meredek tető, a széles ereszalja, a gerendákkal merevített falszerkezet; a Duna mellékén a szobában az alföldi típusú, csonkakúp alakú kemence, ugyanezen a tájon az oromzaton a széles vízvető deszka stb. A településnek, a lakóházaknak és a gazdasági épületeknek itt vázolt típusai az e korban élt jobbágyok termelő tevékenységéhez és életmódjához a legracionálisabban kapcsolódó típusok, amelyek - a termelőerők igen lassú fejlődése miatt - ezen a tájon lényegében a XIX. század második feléig változatlanok maradtak. A század derekáról származó tudósítások még ezt a települési és építészeti képet vetítik elénk. A megye parasztjainak termelő munkája ez idő tájt lényegében csak az önellátásra és a feudális szolgáltatások teljesítésére irányult, az akkori termelőeszközök és az alacsony színvonalú termelési technológia többlettermékek előállítását nem is igen tette lehetővé. A parasztok életmódját sajátosan befolyásolta e korban, Baranya megyében az ökológiai feltételek különbözősége, melynek következtében a termelő tevékenységnek és a jövedelemszerzésnek különböző körzetei alakultak ki, melyek nagytáji munkamegosztás keretei közt érvényesültek. A Hegyhát északi részén levő falvak a dohánytermesztésre rendezkedtek be, déli részén, a Mecsek déli lejtőin, valamint a siklós-villányi hegyvidéken a fő jövedelmi forrás a bortermelés volt. Ezeken a tájakon a XVIII-XIX. századi jelentős bortermelés hozta létre a bor feldolgozására és őrzésére emelt présház-pincéket, melyeket a szőlők közt építettek fel elszórtan vagy sorosan, több helyütt a falu szélén csoportosan. A Mecsek szűk völgyeibe telepített falvak közül többen faeszközök és tárolóedények készítésére, illetőleg fazekas iparra specializálódtak, mások fuvarozásból éltek (bor és bányaipari termékek szállítása), míg ismét más községekben a gyümölcstermelés, tartósítás és értékesítés jelentette a megélhetés egyik alapját. Ugyanakkor ezen a tájon a gabonatermesztés jelentéktelennek mondható. A Mecsek és a Hegyhát egyes területein az erdei legeltetésre alapozott félszilaj marhatartás volt jelentős, melyek települési és építészeti konzekvenciájaként a falun kívüli szálláskertekct és az oda épített istállókat, pajtákat figyelhettük meg. A síkabb tájakon az önellátást biztosító földművelés mellett ugyancsak a félszilaj állattartás volt a domináns, amelyre a nagy kiterjedésű legelők, áradmányos területek adtak lehetőséget. Az Ormánságban jelentős volt a sertéstartás és a lótenyésztés, másutt a 145